Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon (Tankönyvkiadó, Budapest, 1960)

III. A halászat és a tógazdálkodás az Árpádok korában és a középkor végén

V-s gira). Ugyanígy alakul ki a »dugászás«-nak nevezett halászat, is; a folyóból kikanyarodó és kellő távolságban visszavezetett mesterséges mellékmeder készítése, melyet a víz beeresztése után elzártak, s a víz szintjének leengedése után a bentrekedt zsákmányt összefogták. — Rekesztő halászat volt az írásbeli adatok szerint ugyancsak igen elterjedt, czégével való halászat is. A czége nem más mint ív alakú vagy v alakú kőből vagy fából fonott falazatból készített gát, mely a középen levő kapuhoz terelte a halakat, melyek aztán a kapu mögött kelepcébe, varsába vagy az ■ ott várakozó halász hálójába kerültek. (Számos folyómenti helység vagy tó nyerte nevét az ott épített czégéről: Czege, Nagy- Czég, Kis-Czég, Czégény, Csege, sőt mivel kiejtése és helyesírása rendkívül ingadozó volt, s mint Seyge, Szegje, Szegye is szerepelt, lehetséges, hogy Szeged is.) — Hasonló jellegű építmény volt a folyó- és állóvizekben egyaránt gyakori és még ma is ismert »vejsze«, mely különböző terelőlészákkal — vidékenként változó típusú, cölöpökre erősített fonott falakkal — vezette be a halakat a csapdába: a vejsze fejbe, mely sokszor egész udvarrá bővült. Ezek lehettek azok a halászhelyek, melyek folyó vagy állóvízben elrekesztés által készültek. (Lehet, hogy ezekre gondol a Hármaskönyv is. »Nagy halastavak, melynek rekeszei vannak ...« — amit azonban bizonytalanná tesznek az ezt magyarázó részek: »és amelyet »gyalmostónak«, vagy »morotvának« is neveznek...«.)

Herman Ottó több oklevelet idéz, melyek kétségtelenné teszik, hogy a »piscinák« egy része valóban ilyen halászhely: tanya, czege, vagy vejsze volt: »Addimus etiam pyscinas Plyske, Bul- cheu cum piscinis suis in flumine Drava...« (I. István 1024.); »... in aquis ad clausuras piscinum, qua vulgo Veiz vocantur...« (a pozsonyi káptalan levele 1300-ból) »clausura piscinum in aqua Saar, vulgo Wyz...« (a győri káptalan levele 1397-ből) stb.88

Vizeink akkori halbősége mellett valójában nem is lett volna szükség a mesterséges halastavak olyan nagyszámú létesítésére, mint azt Pesthy és Ortvay feltételezte. Persze azért jelentős számban — ez azonban-ma még megközelítőleg sem állapítható meg — voltak mesterséges halastavaink, víztárolóink is az erre alkalmas helyeken. Ilyenek pedig az ország betelepült területének legnagyobb részén voltak: a vizekben, forrásokban gazdag peremvidékeken és a Dunántúlon. Azonban a jelek szerint ezek a víztárolók nem feltétlenül és nem kizárólag tógazdálkodás céljából készültek: éppoly fontos feladatuk volt a malmok vizének tárolása, vízlépcső létesítése, a víznek a folyóból valamely hasznosításra alkalmas helyre vezetése.

50