Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon (Tankönyvkiadó, Budapest, 1960)
II. A honfoglaló magyarság gazdasági élete
40. §. Továbbá a kifolyó és el nem apadó halastavat 10 gi- rára. A ki nem folyó és szárazság idején elapadót pedig 5 girára. 41. §. Nagy halastavat, melynek rekeszei vannak és amelyet »Gyalmostónak«, vagy »Morotvának« is neveznek, nemkülönben a Dunán, Tiszán, Száván és Dráván levő egyéb halászatot, melyet »Tanyának« hívunk, ha bizonyos évi jövedelmet hoz, tízszer annyira becsüljük, mint amennyi annak évi jövedelme. Ha pedig számba vehető jövedelme nincsen, amint ez nálunk általában szokásban van, 50 girára becsüljük. 42. §. Továbbá a »Varsák« helyét, amelyet »vész«-nek hívnak, 10 számig egyenként 1 girára, a 10 számon felül pedig egészen a százig, sőt azon felül is 10 girára. 43. §. Továbbá: azt az elzárást, melyet vízáradás idején készítenek, a amelyet »Rekesznek« hívnak, ha különös vagy saját jövedelme van, egyenként 100 dénárra (vagyis 1 /, girára). 44. §. Továbbá: azt a vámot, melyet vízen és szárazon szedni szoktak, tízszer annyira becsüljük, mint amennyit annak évi jövedelme teszen.« A következő paragrafusok a középkori mértékegységek sokat vitatott kérdését döntik el, amennyiben megállapítják, hogy egy királyi hold vagy kaszaalja föld 864 négyszögöl, egy ekealja föld pedig 150 hold (tehát egy ekealja föld kb. 81 kát. holdnak felel meg). Befejezésül pedig a marhák becsűjét ismerteti a 133. cím. Eszerint az ökör és a ló (kanca) ára egyaránt 1 gira volt; a tehénből 2, a juhból és a sertésből 4 darab ért egy girát. Hasonlóképpen figyelemre méltó részek számunkra a birtokjogi jogszokásokat tárgyaló 59. cím 30. §-a, amely a hasznos beruházásokra fordítandó kölcsön szerzése végett indokolt zá- logbaadás esetei között megemlíti a halastavak vagy malmok létesítését is. De talán valamennyinél fontosabb az I. rész 87. címe, mely a mederváltozásokkal, árvédelmi töltésekkel és malomgátakkal kapcsolatos birtokjogi kérdésekről intézkedik, s a vízimunkálatok érdekében a magántulajdon korlátozását is szükségesnek tartja. Ezt a cikkelyt, az előzőekben ismertetett 133. cikkelyhez hasonlóan, amely a kor gazdasági életének egészébe engedett bepillantást, érdemes talán teljes egészében ideírni. Belőle ugyanis a vízrajzi viszonyok említett változandósága mellett, a víziépítkezésekről, sőt a vízépítésekkel kapcsolatos technikai ismeretekről is tájékoztatást nyerhetünk. Címe: »Mit kell tartanunk azokról a földekről, melyeket a folyam árja szakasztott el?« 45
