Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon (Tankönyvkiadó, Budapest, 1960)
XVI. Ármentesítési és folyószabályozási munkálataink története
mint azt az 1954. évi nyári árvíz mutatja, itt az ármentesítés fejlesztése szükséges. A Duna harmadik veszélyes szakaszán, Tolna és Dráva-torok között, az árvédelmi berendezések kiépítése és az itteni folyószakasz szabályozása egészen az első világháború kitöréséig húzódott, s ma is további fejlesztésre szorul. Hozzájárult az ármentesítés bizonyos elhanyagolásához, hogy az 1900-as évektől kezdve, részben a nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségek hatására, a kisvízi szabályozás került előtérbe, a Duna mint nemzetközi hajózóút korszerűsítése, a 2,0 m-es hajózási mélység biztosítása érdekében. A Felső-Duna szabályozásával egyidejűleg hatalmas munkálatok folytak — nemzetközi szerződések megbízása alapján — az Al-Duna Ö-Moldva és Turnu-Severin közti 119 km hosszú szakaszán is (1890—1898). E munka méreteire jellemző, hogy a szabályozás során több mint 700 000 ma sziklát robbantottak ki a 2,0 m-es hajózási mélység biztosítása érdekében. (E valóban nemzetközi jelentőségű és méretű munkát számos hazai és külföldi szakmunka ismertette.) A feudálkapitalista társadalom népellenes kormányzatának a vízimunkálatokkal szemben elfoglalt felelőtlen álláspontjára nagyon jellemző, hogy a törvényhozás — országgyűlésünk örök szégyenére — első ízben csak az 1895. évi XLVIII. tc.-ben — tehát az ármentesítési és folyószabályozási munkák zömének befejezése után — biztosított hosszabb időre anyagi fedezetet a szükséges vízimunkálatok tervszerű végrehajtására.2152 Korábban, eltekintve az egyes folyószakaszokról rendelkező különleges törvényektől, melyeket vagy valamilyen természeti csapás (az 1870—80-as árvizes periódus és Szeged pusztulása után az 1880. évi XX. te. és az 1884. évi XIV. te., a tiszai törvény), vagy pedig nemzetközi szerződések írták elő, illetve kényszerítették ki (mint az Al-Duna szabályozásáról intézkedő 1888. évi XXVI. és az 1889. évi XII. te.) — csupán évről évre, az évi költségvetésben nyertek engedélyezést a pillanatnyilag szükségesnek mutatkozó vízimunkálatok. (Ezzel szemben a különböző helyiérdekű és egyéb vasutak alapításáról, melyben az országgyűlés tagjai igen erősen érdekelve voltak —• minden évben a törvények egész sorozata intézkedett.) Meg kell azonban jegyeznem, hogy az 1895-ös törvény létrejöttében is igen nagy része volt annak a nemzetközi megbecsülésnek, amit az al-dunai munkálatok szereztek a magyar vízimérnöki karnak, nemkülönben a vízügyek akkori zseniális és 11 Vízhasznosítás ... — 6393 161
