Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja II. rész, A rendszeres szabályozások kora (1846-1944) (Vízügyi Történeti Füzetek 9. Budapest, 1975)
2. A Közép-Tisza szabályozása - 2.2. Ármentesítések, árvizek, árvízvédelem - 2.2.1. A töltések kiépítése (A ,,sürgős munkálatok" időszaka 1846—1879)
József es. kir. mérnökkel a ledencei és a fegyvernek—szakállasi öblözet feltöltésére, de azt a Tiszaszabályozási Központi Felügyelőség nem fogadta el. Még az 1855-ben megrongálódott szalók-taskonyi, roffi és gyenda—tiszabői töltéseket sem tudták, évekig, helyreállítani. Ezek nemcsak fenntartás, de szinte felügyelet nélkül maradtak. A társulat utolsó közgyűlését 1858. okt. 12-én tartotta, amikor az egybegyűltek még az 1845. évi alakulás fenntartása mellett foglaltak állást. A határozatnak azonban nem tudtak érvényt szerezni, s az egylet sok viszály után, 1859-ben megszűnt. 72/a A Társulat viszontagságos történetének részletesebb bemutatására nincs terünk, de az a milleneumi monográfiából, ha némileg kendőzve is, megismerhető. 72 Az ott elmondottak kiegészítéseképpen — és általában a társulatok vállakozókkal szembeni kiszolgáltatottságának jellemzésére — valamint —a társulat csődbe jutásának magyarázatául is, nem érdektelen azonban az utolsó munkálatok ismertetése. 7í Mivel a társulat három kritikus töltésszakaszának helyreállítása sokáig halasztódott, 1858-ban nyilvános versenytárgyalást hirdettek Szalók—Taskony, Roff és Gyenda—Tiszabő községek gátjainak építésére. A tárgyalás látszólag szabályosan zajlott le: három ajánlatot is adtak be. Csakhogy a legolcsóbb ajánlattevő a szerződés előtt visszalépett s így a második legolcsóbb Weisz János versenytárs nélkül maradt. Sőt, a társulat a késői időpontra való tekintettel (okt. 1ó.) a 3,36 frt-os köbölenkénti árajánlatot még meg is toldotta: ha a vállalkozó a három szakasz közül legveszélyesebb szalók—taskonyi töltéssel (ahol 1853-ban is töltésszakadás volt) egy hónap alatt elkészül — 10 000 frt prémiumot kap. A három töltésbe végül is a tervezett 20 000 helyett 21 519 köböl (146 200 m 3 ) földet építettek be 72 305 frt költséggel, s a vállalkozó a prémiumfeltételt jelentő határidőt is teljesítette. Követelése tehát 82 305 frt volt, amiből azonban a társulat, bankkölcsön felhasználásával is csak 36 360 frt-ot tudott kifizetni. (Ez vitte csődbe a társulatot.) A vállalkozó további követeléseit ugyan csak később kapta meg (kamatokkal), de ebből az összegből a megengedett vállalkozói haszon, köbölenként 24 kr-ral számolva, több mint 8000+10 000, azaz 18 000 frt volt, vagyis a kifizetett munkabérnek csaknem 30%-a. (Egykorú adatok szerint 1847—1859 között az említett három öblözet gátjaiba összesen 670 000 m 3 földet építettek be.) 1859-ben felsőbb intézkedések megkísérelték ugyan a társulat egységét, legalább korlátozott formában, fenntartani, ez a törekvés azonban az érdekeltek ellenállásán megbukott. 72 / b A Társulat megszűnése utáni zilált viszonyok között a szolnoki cs. kir. megyefőnök nyílt paranccsal értekezletre hívta össze a Szálaktól Szolnokig terjedő ártér birtokosait és kimondotta a „Szalók—Szolnoki Építészeti Osztály" megalapítását. Az érdekeltek azonban, főleg az 1851 óta eredményesen működő Törökszentmiklósi Külön Egylet, tiltakoztak az egyesítés ellen s nem csatlakoztak a szervezethez, amelynek tevékenysége amúgy is csak az adminisztratív ügyekre korlátozódott: a töltések fenntartását és védelmét a helyi érdekeltségekre hárította. (Az „Osztályt" hivatalosan azonban, az érdekeltek hosszas sürgetésére, csak 1965ben szüntette meg a Helytartótanács.) A tiltakozás oka az volt, hogy senki sem akarta vállalni a megszűnt Nagyhevesi Társulat tartozásait. Az egyes öblözetek inkább önerejükből — részben érdekeltségi hozzájárulás alapján, részben közmunkaerő kirendelésével — kísérelték meg ellátni gátjaik fenntartását és védelmét, azonban kevés sikerrel. Az 1851-ben részben, majd 1858/59-ben teljesen felbomlott Nagyhevesi Társulat bal parti, valamint jobb parti öblözeteiben kialakult egyletek és társulatok munkálatait — a könnyebb áttekintés végett — időrendben ismertetjük. Töltésépítések a Tisza bal partján A terület első önálló egylete a Törökszentmiklósi Külön Egylet (3.) öblözetének védelmére már 1852-ben megkezdte a töltések építését és a munkát két szakaszban (1852—53 és 1855—57) 1857-re be is fejezte. 75
