Kaján Imre (szerk.): Dokumentumok az 1838-as pest-budai árvíz történetéből (Források a vízügy múltjából 5. Budapest, 1988)

Vásárhelyi úr szintén úgy véli, hogy egy lánchidat fel lehet építeni egy pillérre és ezért azt javasolja, hogy a Margitsziget csúcsát egy (terelő) gát segítségével hosszabbítsák meg az Ullmann házig, és indokait erre szintén ismerteti. Az angol urak tervüket két pillérre alapozzák és ugyancsak megvannak ehhez az indokaik és számításaik. Melyik tehát mostmár a legjobb terv e három közül? Én nem akarok és nem is szabad, hogy erről véleményt nyilvánítsak, mert laikusként nem is tudnék kompetens bíró lenni ezügyben. De éppen így áll a helyzet a Dunaszabályozással is; erről is a legjobb és legtudósabb hidraulikusoknak igen különböző véleményei, nézetei és tervei vannak. Éppen ezért nagyon kívánatos lenne, hogy legalább három-, négy Duna-szabályozási tervünk legyen, hogy ezáltal is a legjobbhoz tudjuk tartani magunkat, ahhoz tudjunk igazodni. Itt úgy hiszem megemlíthetem azt az axiómát, hogy a hidraulikában nincs megcáfolhatatlan, csak problematikus számítás (calculus). De hogy milyen különbözőképpen lehet minden problémát megoldani és számot vetni vele, azt mindenki tudja, aki számára a matematika néhány fogalma ismert. Ehhez jön még az a tapasztalat is, — ahogy számunkra az az újságokból hírül adatott, — hogy gyakran, és az előző, 1838-as évben szinte egész Európában hidakat és a hidrotechnikai építményeket, a nagy vízi katasztrófák tönkretették még magukon a szabályozott folyókon is* Ezek között a körülmények között különösen szükségesnek tűnik, hogy mielőtt egy ilyen fontos szabályozást mint amilyen a Dunáé, ténylegesen eltervezünk — hisz Európa egyik legnagyobb és leghatalmasabb folyója! — több véleményt, nézetet és tervet meghallgassunk, és hogy azon végtelen előnyöket, amelyeket a Duna-szabályozás magával hozhat és magával is fog hozni, esetleges rosszul sikerült tervek miatt nehogy kockára tegyünk.** Meg fogják azonban kérdezni, melyek azok a végtelenül nagy célok és előnyök, amiket mi egy Duna-szabályozástól várhatunk? Vajon a hátrányok, a költségek és a nehézségek még nem sokkal nagyobbak? Mivel ugye még a műértők maguk is — midőn a Duna-szabályozásról beszélni hallanak - a Duna-szabályozás nagy költségei és nehézségei miatt azonnal sóhajtozni kezdenek? Mindezek miatt mi itt mindazokat az előnyöket és hátrányokat mérlegelni akarjuk, amelyek egy Duna-szabályozás alkalmával előadódhatnak. Türelmüket és elnézésüket azonban — amire itt ezennel mindenkit kérek - ne tagadják meg tőlem ha ilyen fontos kérdések megválaszolására való tekintettel nem tudnék kielégítő magyarázatokat adni. Én csupán saját egyéni nézeteimet írom le azzal a szándékkal, hogy valami hasznosat tud*Trattner Ür fent említett művének 3. oldalán ezt írja: „Amikor február második felében beköszöntött a hóolvadás, és a hatalmas hótömegek, amelyek a hegyeket és a síkságokat borították, elkezdtek olvadni, természetes volt, hogy a folyók erősen megduzzadtak és gyakran kiléptek medrükből, ahogy ez nemcsak nálunk, hanem Franciaországban, Németországban, Lengyelországban stb. is megtörtént. Ugyanígy Galíciában és Orosz-Lengyelországban március első napjaiban a Visztula és mellékfolyói egész településeket öntöttek el és jelentős károkat okoztak. A porosz államban az Odera és a Warta ugyanennek a hónapnak az elején, a magas vízállás mellett történő erős jégzajlás következtében hidakat döntött romba, gátakat szakított át, a környéket több mérföldes távolságban elöntötte, embereket és házakat ragadott magával, s szörnyű pusztításokat végzett. Az Elba március közepe felé emberemlékezet óta el nem ért magasságig emelkedett, úgyhogy sok település teljesen víz alá került, rengeteg ház összeomlott és több ezer holdnyi termőterület megsemmisült. Még iszonyúbban dühöngött a Szajna,... amely.." **Von Schemerl udvari bizottsági tanácsos Ur az egyik legtapasztaltabb, legmeggondoltabb és legtudósabb hidraulikus mondja erről kitűnő „Erfahrungen im Wasserbaue" („Tapasztalatok a vízépítésben") című művének a 6. oldalán: „Egyáltalán nem olyan könnyű feladat egy folyót — még minden felügyelet és tevékenység mellett sem, — mindig ártalmatlan korlátai között megtartani, de ennél is sokkal nehezebb egy megzavart áradatot ártalmatlan korlátai közé visszavezetni. Ez utóbbi az, amit szinte minden folyamon és folyón, minden országban és államban meg kell szüntetni, ..."