Juva, Karel: Vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)
A vízrendezés által érintett talajok termővé tétele - XVIII. Tőzegtalajok termővé tétele
ként megduzzasztható és hozama célszerűen szabályozható legyen. Különösen réteken és legelőkön kell a téli időszakban magasabb talajvízszínt tartani, hogy a talajban a következő évre megfelelő víztartalék maradjon. Ha nagyon nehez a talajvízszín-süllyesztés mértékét pontosan meghatározni — ez különösképpen talaj csövezéskor fordul elő —, a munka szakaszonként úgy végezhető el, hogy először csupán 0,50 -h- 0,60 m mély, függőleges oldalfalú csatornákkal vezetjük el a tőzeg felesleges vizét, és csak később, a tőzeg megfelelő tömörödése után alkalmazzuk a mélyebb csatornákat. Ez a módszer árkos vízelvezetésnél jól alkalmazható. Talaj csövezéskor azonban nehézséggel jár a kiemelt talaj ideiglenes tárolása, mert ha elterítik vagy elszállítják, a talajcsövek betakarásakor hiányzik, és a talajt az árkok betemetésére máshonnan kell szállítani, ha pedig a talajt az árkok mentén tárolják, akadályozza a felszíni vizek lefolyását és a mezőgazdasági munkákat. Ezért a taiajcsöveket rendszerint a tőzeg jellemzőinek és várható tömörödésének megfelelően nagyobb mélységre fektetik. Tőzegtalajok helyi vízrendezésére mind a talajcsövezést, mind pedig az árkos vízrendezést alkalmazzák. Az árkos vízrendezést régebben előnyösebbnek tartották, minthogy a tőzeg tömö- rödese után az árkokat utólag mélyítem lehet. Az árkos vízrendezés alkalmazásakor először a vízelvezető csatornákhoz csatlakozó, egymástól 100 -H- 200 m távolságban levő gyűjtőárkokat építik meg. Az így kiegészített vízelvezető csatornahálózat gyakran már elegendő, és biztosítja a terület felesleges vizeinek megfelelő elvezetését. Ha a nagymértékű elvizenyősödés miatt ez a csatorna- és árokhálózat nem elegendő, a szívóárkokat lehetőleg úgy építik meg, hogy a gyűjtőárkokhoz derékszögben csatlakozzanak (326. ábra). A szívóárkok végeinél és a gyűjtőárkok mentén a közlekedést lehetővé tevő, legalább 5 m széles sávokat, esetleg utakat hagynak. Ezek alatt az árkok vize 10 -r- 20 cm átmérőjű talajcsövekból vagy kőagyag csövekből készült átereszeken folyik át. Betoncsövek alkalmazása a tőzeges talajok vizének korróziós hatása miatt nem ajánlatos. A szívóárkok mélysége és egymás közti távolsága a helyi talajjellemzőktől (a tőzeg bomlottsági fokától, rétegvastagságától), a hidrológiai viszonyoktól (a talajvíz állásától), az éghajlati és a gazdasági viszonyoktól (a termővé tett tőzeges terület használatának módjától) függ. A szívóárkokat általában úgy építik, hogy fenékszintjük a megülepedett tőzeg felszíne alatt réteken 0,50 h- 0,70 m-re, legelőkön 0,70 -h 0,90 m-re, szántóföldeken 0,80 -h 1,0 m-re, ha a tőzeg rétegvastagsága nagyobb, ennél mélyebben legyen. vize/vezető csatorna 326. ábra. Vízrendezés tőzeges területen árkok alkalmazásával 488
