Juhász Endre: A csatornázás története (MAVÍZ, Budapest, 2008)
A csatornázás kezdeti lépései Magyarországon
A CSATORNÁZÁS TÖRTÉNETE ií LI AI i'il AlliÜn met»./,. //. f.netyy. /t.n nye/r• km// /lein/ Klimm Mihály szét élére állított, keményre égetett téglával burkolták, míg a lefedésüket faragott kőből, később az olcsóbb tégla használata miatt vegyítve, kő-tégla boltozattal takarták. A viszonylag puhább téglát az árán kívül azért is alkalmazták szívesebben, mert a hidraulikailag kedvezőbb íves feneket könnyebb volt belőlük kialakítani. A fentebb említett szakértők 1876 januárjában beterjesztették terveiket, melyeket Gerlóczy Károly alpolgármester elnöksége alatt hattagú szakbizottság vizsgált felül. A bizottság egyik tagjául dr. Fodor Józsefet, az orvosegyetem közegészségtannal foglalkozó tanárát jelölték. A benyújtott pályaművek közül a főváros közgyűlése szótöbbséggel Lechner Lajos tervét fogadta el. A terveket a Magyar Mérnök- és Építészegylet többször is megvitatta. Külön előadó üléseken foglalkoztak nemcsak a pesti hálózat nyomvonalkérdéseivel, de számos műszaki és gazdasági részlettel is. Ezeknek az éles vitáknak köszönhető, hogy sikerült a kísérletezgetéseket országosan elkerülni. A vitaüléseken Fodor professzor rendre megjelent, előadást tartott, és harcosan kiállt a közegészség- ügy szempontjainak érvényre juttatásáért. Az Egylet ülésein leszűrt és sokszorosan átrágott megoldásokat az ország többi városa számára irányadó és útmutató javaslatként az egyleti közlönyben tették közkinccsé. A vita egyik sarkalatos kérdése volt, hogy az új, korszerűbb körülmények mellett egyesített vagy elválasztott rendszerű hálózatot építsenek-e. Különösen Beiwinkler Károly (1825-1893) mérnök támadta a Lechner által benyújtott elgondolást, s igyekezett a saját tervében megfogalmazott elképzeléseit és nézeteit érvényre juttatni. Az évekig tartó vita után a Beiwinkler tervét levették a napirendről, ám meg kell jegyezni, hogy számos „érdemleges” észrevételét a további tervezésnél figyelembe vették. KLIMM MIHÁLY, A CSATORNAÜGY SZÓSZÓLÓJA 1883-ban a főváros Mérnöki Hivatalán belül Martin Ottó vezetésével csatornázási osztályt szerveztek, amelynek feladata az általános csatornázás megtervezése volt. 1884-ben el is készítették a pesti oldal terveit. Számos vita és ellenjavaslat után 1891-ben végre eljutottak oda, hogy a Belügyminisztérium - mint felügyeleti hatóság - jóváhagyásával gyakorlatilag befejeződött az előkészítés, és 1892-vel megindulhatott a vezetéképítési munka. A szakmai vitákba befolyt és azon belül nagy szerepet vállalt Klimm Mihály (1851-1897), a Műegyetem Vízépítési Tanszékének professzora is, aki elsősorban a hidraulikai kérdéseket vizsgálva a vezetékek szállítókapacitásának - távlati szempontokból történő - megnövelése kiharcolásában játszott szerepet. Klimm Mihály a Műegyetemen a városok csatornázásáról is tartott előadásokat, ezért ebben a munkájában a csatornázás kérdését is górcső alá vette. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet 1883. január 4-i szakülésén az alábbiakat fejtette ki: valahányszor egy-egy város csatornázásának kérdése felmerül, az egészség-
