Illés István: Vízépítés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1976)
10. Mezőgazdasági vízrendezés
találjuk a legerősebb pusztításokat. Gyakori az árkos és szakadékos erózió. Ezzel szemben az agyagos talaj erősen ellenáll az eróziónak. Agyagos területen a vízmosások oldala nem meredek, hanem lankás és inkább horpasz-szerü. A homokot ismét könnyebben ragadja magával az erózió. Ahol homokos talajképző kőzeten kötöttebb talajszelvény alakul ki, ott a talaj ellenáll, de ha a viz árkot vés bele, az altalajban roppant mély vízmosások jönnek létre. Ha a feltalaj is homokos, a lefutó viz könnyen lemossa azt. Talajszöveti szempontból vizsgálva a talajokat, megállapítható, hogy a durva homok nagyon könnyen elválasztható a talajtömegtől és köny- nyen tovább is szállítható. A finom homokok már nem olyan könnyen választhatók el, de könnyebben szállíthatók. A vályogok közepesen választhatók le, de könnyen szállíthatók. A talajok szöveti vizsgálata mellett döntő a szerkezeti felosztás is. Különösen vonatkozik ez a vályogokra és az ezeknél kötöttebb talajokra. A jól koagulált kolloidokkal összeragasztott talajmorzsák vízben nehezen áznak szét és a mechanikai hatásoknak is általában ellenállnak. Érdekes ugyanakkor, hogy a szikesek és a réti agyagok is eléggé jól ellenállnak a mechanikai Utóhatásoknak, noha vízben gyorsan szétesnek. Ugyanakkor a kálciumkolloidokkal koagulált mezőségi talajok morzsái, a morzsák nagy porozitása következtében, az Utóhatásokkal szemben nem ellenállőak. 10.334. Fedettségi tényezők A növényzet mind a csepp- és a réteg-eróziót, mind a vályús és az árkos eróziót akadályozza. Minél nagyobb mértékű a talajnak a növényzettel való fedettsége, annál kevésbé érik az esőcseppek közvetlenül a talajt, tehát annál kisebb a csepp-erózió veszélye. A réteg-eróziót főleg a növényzet sűrűsége akadályozza. A ritkán ültetett növényzet nem vet gátat a réteg-eróziónak. Minél több tövet számolunk 1 m2-en, annál inkább megszűrik a növénytövek a felületen lefolyó vizet és visszatartják a lesodort anyagokat, sőt a felszínen levonuló viz sebességét is erősen csökkentik. A vályús és az árkos eróziónak főleg a gyökerek állnak ellen. Erős gyökérzetü növények esetében nem képződnek vályúk és árkok. Az erózió ellen a védő növénytakarót olyan növénytársulások utján alakítjuk ki, amelyben a különböző növények tulajdonságai egymást előnyösen egészítik ki. A talajt legjobban az olyan erdei és gyepnövényzet védi, amely a leghívebben tükrözi a természetes növénytakaró jellegét. A szántóföldi kultúrák azonban kevésbé hatékony védelmet nyújtanak a talajnak. Mivel nagyobbára egynyáriak, a föld feletti, de a föld alatti részük sem lesz soha olyan erőteljes, hogy a szántott réteget tökéletesen megvédje az eróziótól. Amellett ezek a monokultúrák sajátos talajelőké- szitést kívánnak, s egyoldalú követelményeket is támasztanak a talajjal, 185 -
