Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)

I. rész: A magyar vízi munkálatok rövid története különös tekintettel a vizek szabályozására - 2. A vízi munkálatok és az ország gazdasági újjászervezése a XVIII. században (1711–1825)

ügyek intézésével Walcher József hajózási igazgató vezetésével.

A központi vízügyi igazgatás is II. József általános központosító törekvéseinek köszönhette létét. Mikor 1785-ben a Kamara és a Helytartótanács összevonásával megszervezték a Helytartóságot (Statthal- terei), az új szerv „Hajózási és építészeti osztályának” hatáskörébe került mindazoknak a műszaki munkálatoknak az irányítása, melyek korábban a kamarai és helytartótanácsi igazgatásban egyáltalán felmerültek.*

Az osztály vízügyi munkakörét utóbb megint önállósítják s újjászervezik a Hajózási Igazgatóságot egy budai központtal, és — a korábbi négy helyett — hat vidéki kirendeltséggel (a Bánságban, Bácskában, Aradon, Nyitrán, Munkácson és a Száva- Kulpán), vagyis a peremvidékeken és az egykori katonai határőrvidéken.

A Hajózási Igazgatóság megszervezését a folyók felmérésének és szabályozásának, a hajózás biztosításának a század derekától kezdve egyre jobban előtérbe kerülő feladata tette szükségessé. (A II. József- féle nagyszabású munkatervből az eddigi kutatások szerint csak a két legjelentősebb sószállító hajóút, a Tisza és a Maros felmérésének munkájára került sor.) (Ld. előbb: 2.2.1.)

A Hajózási Igazgatóság, illetve a hajózási felmérés szervezetére vonatkozó 1785. évi tervek felhasználásával állította fel II. József 1788-ban a „Vízügyi és Építészeti Igazgatóságot” (Directio in Hydraulicis et Aedilibus per regnum Hungáriáé partes- que eidem annexas). A korábbi Hajózási Igazgatóság pedig az új szervezetnek egyik osztályaként működött tovább.

A budai — központi — Vízügyi és Építészeti Igazgatóság (később olykor: Vízépítési Igazgatóság — „Aedilis Directio in Hydraulicis”) személyzete egy (fő)igazgatóból, egy igazgató segédből, három segédből, öt rajzolóból és egy segédszemélyzetből állott. A kerületi igazgatóságok száma 10—12 volt, s a kerületi beosztás is meglehetősen változó. 1788-ban a következő tíz kerület működött: a temesi, nagyváradi, bácsi, pécsi, kassai, besztercebányai, munkácsi, nyit- rai, horvátországi és fiumei. A kerületi igazgatókon kívül mintegy 35—40 mérnök működött a szervezetben, akiknek nagy része egyben megyei vagy kamarai mérnök is volt.

Amikor 1790-ben visszaállították a külön Helytartó Tanácsot és a Kamarát, a

* A megyei mérnökök vízszabályozási tevékenységének egységesítésére már 1782-ben központi utasítást adtak ki: Instructio pro universis comitatuum et jurisdictionum geometris publicorum laborum hydraulicorum circa fluvios in regno Hungarico curam habentibus. H. n. 1782. 2, 10 lev. 7 t.

Vízépítési Igazgatóság bizonyos fokú önállóságra tett szert: nem tartozott szorosan sem az egyik, sem a másik szervezetébe, de mint szakmai véleményező szerv, mindkét szervezetnek rendelkezésére állt.

Az igazgatóság keretében a XIX. század elején (1811-től) három osztály működött, egy-egy segédigazgatóval az élen: az építési, az út- és hídépítési, és mint a legnagyobb, a vízügyi, illetve hajózási osztály (Departamentum navigationis). Az intézmény eredményes munkájának anyagi előfeltételeit 1815-ben József nádor az egész országot érintő fogyasztási adó szabályozásával, ill. az ún. „só-alap” megteremtésével biztosította. így vált lehetővé a szabályozási munkálatok előkészítése, a felmérési munkálatok megindításával, helyesebben a munkálatok újrafelvételével: a Körösök és a Berettyó felmérése Huszár Mátyás vezetésével (1818—1823), a Duna- mappáció munkálatainak átvétele a katonai testülettől Huszár Mátyás, majd Vásárhelyi Pál vezetésével (1823—1838), és végül a Tisza-felmérés Lányi Sámuel vezetésével (1834—1846). (Ld. később: 3.2.)

A vízügyi igazgatás kialakulására és a munkálatok szervezetére vonatkozó adatokat összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a vízügyek intézésével már a XVIII. század folyamán a következő szervezetek foglalkoztak :

1. a vármegyék, gyakran a kiküldött biztosok felügyelete alatt (már 1618-tól), majd — a század elejétől — a megyei mérnökök vezetésével; e megyei mérnöki testület létszáma már 1785-ben meghaladta a negyven főt;

2. a magyar kamara, illetve a kerületi igazgatóságok mérnökei, mint a legnagyobb és legszélesebb munkakörű szervezet (1791-ben pl. csak a temesi kerület mérnöki kara 25 főt tett ki);

3. 1776-tól a Hajózási Igazgatóság, majd 1785-től, ill. 1788-tól az Építészeti Igazgatóság, mely a megyei és a kamarai mérnökök egy jelentős részét is munkatársai körébe vonta. Ez volt az a mérnöki testület, melynek később szinte kizárólagos feladata lett a vízi munkálatok előkészítése és lebonyolítása: a felmérés, a tervek kidolgozása, véleményezése és a kivitelezés, vagy annak ellenőrzése, felügyelete. Mikor pedig (1815 után) a nagyobb külső munkák lehetőségei is biztosítva voltak, az igazgatóság ezeket a későbbi gyakorlatnak megfelelően „kirendeltségek” révén bonyolította le (Tisza-térképészet, Al-Duna-szabályo- zás stb.);

4. A század végén alakult a későbbi társulatok előfutáraként a „Ferenc csatornái kir. szabad hajózási társaság” (1792).

73