Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
II. rész: Az egyes vízvidékek szabályozási munkáinak története - 5. A Dráva-völgy
A DRÁVA-VÖLGY 5. 5.1 A Dráva szabályozása 5.1.1 A Dráva vízrendszerének vízrajzi viszonyai és történetének áttekintése^227-228 A Dráva és Mura vízrendszer a Dunától nyugati irányban a déli országhatáron húzódó vízgyűjtőterület vízfolyásait foglalja magában (1. 51—53. ábra). A Dráva—Mura vízvidék domborzati viszonyait délen a széles Dráva- majd a keskenyebb Mura-völgy, nyugaton az országhatárig húzódó Alpok nyúlványai, innen északon kelet felé haladva a „Göcseji" dombvidék, a Mecsek nyugati nyúlványát képező „Zselic-dombvonulat", Pécs környékén a Mecsek-hegység és keleten a Pécs— Villányi dombok jellemzik. A Drávát már Strabó görög író „Dra- vos" néven említi tájleírásában. Az Árpádházi királyok adományleveleiben „Drawa" és „Travus-fluvius" néven is szerepelt. A szabályozás előtt a Dráva bal parti völgyét a folyó fattyúágai hálózták be, mert a főmeder gyakran változtatta helyét. Árvíz alkalmával csak a völgy kiemelkedő halmai maradtak szárazon, és utána mikor a Dráva visszahúzódott medrébe, a mélyedésekben megrekedt víz elmocsarasí- totta ezeket a területeket. A mocsárvilág kiterjedése mintegy 115 000 ha lehetett. Régi okirataink ismételten megemlékeznek erről a mocsárvilágról. Egy 1294-ben kelt oklevél megemlíti azokat az időszakos elöntéseket és mocsarakat, amelyek Suklius (Siklós), Nogfalu (Nagyfalu) és Horoszty (Egyházasharaszti) községek határában voltak. Alsószentmárton határában is volt egy nagyobb vízállásos terület, amelyet a pécsi káptalan 1292-ben kelt határjárási okirata „Otologa stagnum" néven emleget. A régi időben a Fekete-víz medre még nem létezett. Egyik mai mellékága, az Ókor vízfolyás, még több ágra szakadva folyt a Drávába a mai Ormányság területén számos mocsáron és vízállásos területen keresztül. Zaláta, sőt nyugatabbra Markóc község is mocsarakkal volt körülvéve. Zákány fölött a Dráva 1190 körül még két ágra szakadt, melyek közül az északi ágat III. Bélának 1193-ban a fejérvári keresztes lovagok birtokait felsoroló okirata „Scelia- rivus" néven említi. A Drávába betorkolló Mura folyót IV. Béla királynak 1226-ban kelt egyik okirata „Muora-fluvius" néven említi. A Mura bal parti völgye nem volt mocsaras, bár árvizei csaknem minden évben kiöntötték és nagy területeket árasztottak el. A nagy- esésű völgyben a szétömlő víz könnyen húzódott vissza medrébe. A Mura—Dráva-köz azonban Csáktornya környékén már mocsaras volt. A Mura a felső szakaszáról sok kidőlt és kidöntött fatörzset és rönköt sodort magával, melyek az alsó szakaszon fennakadva zátonyok, sőt szigetek előidézői lettek. Az erősen hordalékos vízfolyás idők folyamán sokszor változtatta medrét. A Kerkának és mellékvizeinek völgyei a szabályozás előtt részben mocsaras, részben elöntéseknek kitett területek voltak. Az elmocsarasodást főleg a vízfolyásokon települt gátas malmok idézték elő, míg az elöntéseket egy-egy malomgát átszakadása okozta. A Béci-patak völgye is mocsaras vidék volt elsősorban a vízfolyásra települt malmok miatt. A Mura jelentős mellékvize a Murake- resztúrnál beléje torkolló Principális-csatorna (vagy Kógyár). Ezt állítólag már a rómaiak lecsapolták a III. században, de a völgy újra eliszapolódott. A szabályozás előtti időkben a Kógyár völgye még lefolyástalan medencék sorozata volt. Ennek tudható be, hogy a völgy idők folyamán erősen tőzeges talajúvá fejlődött ki. Bél Mátyás 1753-ban a Kógyár-víz mentén fekvő Nagykanizsáról is azt írja, hogy az „mindenfelől mocsarakkal és nádasokkal van körülvéve". A Drávába torkolló Dombó-csatornát az 1900-as években ásták. Addig a ma észak272
