Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973)
II. rész: Az egyes vízvidékek szabályozási munkáinak története - 1. A magyarországi Duna-szakasz és Duna-völgy vízszabályozásának általános kérdései
jégtömeg azonban Soroksár fölött újból elakadt, a felülről jövő rengeteg jég ismét torlasszá állt össze és 1,75 m-rel megemelte a víz szintjét. Ezt a vízállást már nem bírták ki a gátak, és az árvíz 1838. márc. 15-én elöntötte Pestet. A bekövetkezett tragédiát a kor írói, képzőművészei közül sokan megörökítették: legméltóbb emléket talán Jókai állított a mentés hőseinek, elsősorban az „árvízi hajós"-nak, Wesselényi Miklósnak. Az árvíz legnagyobb magasságát több emléktábla jelzi (a Rókus kápolna, a „100 éves" étterem épülete stb. falán), azok alapján bárki fogalmat alkothat a pusztulás nagyságáról. A 4. ábra szemlélteti a főváros elöntött részeit. Pest 4250 háza közül összedőlt 2281, Óbuda 767 háza közül 307, Budán is összedőlt 204 ház. A legtöbb kárt a Ferencváros, Józsefváros és a Terézváros szenvedte. Március 15-én este a víz a Kopaszi zátonyon fekvő jégtorlaszt megemelte és elindította. Ennek következtében ugyan a víz gyorsan apadni kezdett, de a katasztrófa ekkor már megtörtént. Soroksár alatt a jég újból elakadt és a víz a bal parton a mederből kilépve, az árterületen keresett utat magának, miközben elöntötte Kunszentmiklós, Szabadszállás és Fülöpszállás községeket. A budafoki ágban is több helyen elakadt a jég. Márc. 16-án a víz elöntötte Budafok alacsonyabban fekvő részeit, elpusztította Tétényi. A Csepel- szigeten csak a magasabb dombok álltak ki a vízből. Víz alá került Csepel és Makád község. Lejjebb sem tudták a gyenge árvédelmi töltések a vizet visszatartani. A Duna- menti községek mélyebb részei kivétel nélkül mind víz alá kerültek. Géderlaknál, iPaks alatt a bal parton az ár áttörte a töltést és Kalocsa, Bátya, Dusnok felé vette útját. (5. ábra.) Borrévnél, ahol a jég először akadt el, csak márc. 24-én indult meg a jég. A felszabadult víz most már Baja és Mohács között öntötte el a vidéket. A Duna egész hosszán összedőlt 10 100 ház, megrongálódott 3200. Életét vesztette 153 ember. Az anyagi kár — hivatalos ösz- szeállítás szerint — meghaladta a 12,5 millió osztrák értékű forintot. Az árvíz hatalmas pusztítása felrázta az országot. A szakemberek lázasan keresték a hathatós elhárítási módokat. Az 1840-i országgyűlés folyamszabályozási bizottsága még 1842—44-ben is foglalkozott azokkal a Duna-szabályozási feladatokkal, amelyek a katasztrofális 1838. évi jeges árvíz megismétlődésének elhárítása, a hajózás, az árvízkárok megszüntetése és a főváros biztonsága érdekében megoldásra vártak. A bizottság szakértője Vásárhelyi Pál volt, aki 13 11.4. ábra. Az 1838. évi árvízi elöntés a mai Budapest területén a nagy árvíz után behatóan foglalkozott a jeges árvíz okaival és vizsgálta elhárításának lehetőségét. Kiderült azonban, hogy a Duna szabályozásához 9 millió osztrák értékű forintra lenne szükség, amiből a Főváros szakaszára 1 millió esik. Ekkora ösz- szeg előteremtése megoldhatatlannak lát161
