Garami Tibor - Gőbel József - Párnay Zoltán: Budapest csatornázása. Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125 éves évfordulójára (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972)
I. A csatornamű (A csatornahálózat)
1. Történeti előzmények (1780—1868) A csatornázás kezdetei A 2000 éves Budapest területén (Aquincum) már a rómaiak is építettek csatornákat, ezeknek azonban a jelenlegi hálózattal nincs kapcsolatuk. Egyébként az 1790-es évet megelőző korokból csatorna, a Budai Vár oldalából (Donáti utca) származó vörösmárvány csatornaszakaszon kívül, alig maradt fenn. Budapest jelenlegi csatornarendszerének kialakulását több évszázados küzdelmes múlt előzte meg. A török megszállás idején fellépő járványok, főleg a pestis, Bécset is elérték. A bécsi udvar az 1562., 1582. és 1625. években a járványok leküzdésére a magyar városokra is érvényes Infektionsordnung-okát adott ki. Előírták a házak, utcák tisztán tartását. Elrendelték az udvarok, utak szerdán- és szombatonkénti seprését, a szemét kihordását a városból, az utcai lefolyók és árkok vízzel való kimosatását. Megtiltották az utcára szemét vagy más hulladék kiöntését. A pöce- gödröket járvány tartalma alatt nem volt szabad tisztítani. A másfélszázados török uralom megszűntével Pest és Buda fejlődésnek indult. Kőrösy József szerint 1695-ben Pesten 26 utca és 2 tér, Budán 67 utca és 12 tér, összesen 107 utca és tér volt.1 Pest területén a valamikor városfallal övezett régi Belvároson kívül először a jelenlegi Terézváros alakult ki (a régebbi Felső Külváros), majd a Józsefváros (a régi Alsó Külváros vagy Lerchenfeld Vorstadt). A Teréz- és Józsefváros 1777. november 4-én, a Lipótváros 1790. április 12-én, a Ferencváros pedig 1792. december 4-én kapta mai nevét. A szennyvíz és a szemét eltávolítása ebben az időben nem sok gondot okozott a város lakóinak. Az árkok és a Duna minden szennyet eltüntettek. A belső területeken megjelentek már a földalatti csatornák, eleinte a csapadékvizek eltávolítására, később a szennyvizek elvezetésére is. 11. József császár elrendelte a csecsemőgyilkosságok)!) miatt a csatornanyílások vasráccsal történő lef edését. A csatornák ügyei 1793. november 27-ig a Kamara, ezentúl Pest város tanácsa hatáskörébe tartoztak. A XV111. század fordulóján egyre sűrűbben jelentkeztek olyan követelmények, amelyek Buda, Óbuda és Pest egészségvédelmét, tisztaságát, továbbá az ezzel összefüggő csatornázási kérdéseket is felszínre hozták. Ekkor kezdődött azon reformtörekvések korszaka, amelyek Budapest mai körvonalait kirajzolták. A lapályos Pest külsőbb területét számos vízlevezető árok szabdalta át. Jókai Mór írja II. József koráról: ,,A Lipótvárosnak akkor még híre sem volt, az ottani börze helyén úgy vadásztak a vadkacsákra, mint ma a hírlapi kacsákra, s a Deák Ferenc utca hosszában vonult végig az iszapos árok, sárral tapasztott sövény kerítéssel” (Rab Ráby). A XVIII. század második felében Schilson János, a pesti kamarai adminisztráció vezetője tevékenykedett Pest város szépítése terén és főleg a Duna-part rendezését sürgette. Pest város tanácsa 1794. januári ülésén Hiilff Móric Bálint főkapitányt azzal a feladattal bízta meg, hogy városépítési ügyekben járjon el. Feladatai közé tartozott az is, hogy „minden utcában, akár belső, akár külső városban legyenek is azok”, a vízfolyásokat szabályozza.3 19
