Garami Tibor - Gőbel József - Párnay Zoltán: Budapest csatornázása. Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125 éves évfordulójára (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972)
I. A csatornamű (A csatornahálózat)
zése után munkáscsaládokat telepítettek. A telep közegészségügyi állapotai annyira rosszak voltak — a szennyvíz a földszintes vityillők között folyt —, hogy a főváros 1948-ban elrendelte a csatornahálózat átvételét és felújítását. A Rákosközségek” (Rákosszentmihály, Rákoshegy, Rákosliget, Rákoskeresztúr, Rákoscsaba) nem voltak csatornázva. e) Kispest. 1870-ben vált ki a Szentlőrinc-puszta területéből. 1922 óta rendezett tanácsú város. Csatornázása — az 1930-as években — a Kossuth Lajos utcai főgyűjtő építésével kezdődött. Az erzsébeti főgyűjtőhöz való csatlakoztatása és a két város közös szennyvíz- elvezetése csak heves viták után történhetett meg. A Pest-déli peremvárosok (Kispest, Pesterzsébet, Pestlőrinc) részére 1939-ben Simplex-rendszerű biológiai szennyvíztisztítót terveztek. Nem épült meg. A város közgyűlése 1929-ben 102/kgy. sz. alatt szabályrendeletet alkotott a kispesti köz- és magáncsatornákról. A csatornaépítés költségeit, továbbá a fenntartó üzem kiadásait a város „alapdíj" és „csatornailleték" évenkénti kivetésével fedezte. Az alapdíj első része az első övezetben 6, a másodikban 4, a harmadikban 2 fillér volt a telek minden négyzetöle után. Az alapdíj második részeként a házbérjövedelem vagy haszonérték 2%-a volt kivethető. A csatornailleték összegét a házbérjövedelem vagy a haszonérték 3%-a jelentette. Különleges érdeklődésre tarthat számot a szabály- rendeletnek a progresszív kivetésre vonatkozó intézkedése. Az átlagot meghaladó vízbebocsátás esetén az alapdíj és illeték 100‘%-kal volt emelhető, ami főleg az ipari üzemeket érintette. f) Pesterzsébet. A város múltja 1851-ig nyúlik vissza. Gyors iramban fejlődött, iparváros jellegű. Már mint Erzsébetfalva-telep iparos- és kereskedőtelepülésként szerepelt. 1860-ban létesült itt a gubacsi téglagyár üzeme, ebből az ipari magból alakult ki a város. Előbbi neve Szentfalva. Az 1930-as években indult meg a település csatornázása két önálló vízgyűjtőterületen. Az északi, kisebb terület főgyűjtője a Szent János (ma Ságvári Endre) utcában, a délié a Torontál utcában és folytatásában a kispesti határig épült. Mindkét főgyűjtő vize tisztítatlanul folyt a soroksári Duna-ágba. A darabos szennyeződések visszatartására azonban a közcsatornába bekötő ingatlan tulajdonosának kis ülepítőberendezést kellett építenie. A Duna-ág elszennyeződésének megszüntetésére két megoldást javasoltak. Szabó János — vállalatunk későbbi vezérigazgatója — és Lesenyei József — későbbi igazgatónk — azt javasolták, hogy a Torontál utcai főgyűjtő végpontján, a vasútvonal és a Duna-ág közötti területen, kísérleti szennyvíztisztító telepet építsenek. Az üzemeltető intézmény a kísérleti tevékenységen kívül oktatási, szaktanácsadói tevékenységet is fejthet ki. A másik javaslat szerint a szennyvizeket — Csepel községen át — a nagy Dunába kell vezetni. g) Pestlőrinc. Régi neve: Szentlőrincpuszta. Annak idején Mátyás király kedvenc vadászterülete. A XVIII. században Grassalkovich uradalom. Csatornázott csak a Lipták-féle gyár, a későbbi állami lakótelep volt. Soroksár. 1443-ban Rozgonyi Jánosnak adományozta a király. A XVIII. században itt volt a Budapest— Kecskemét—Szeged postajárat állomása. Újratelepült 1736-ban. Nem csatornázott terület. Pestimre. 1755-ig Péteri puszta. 1836-ban egyetlen egy ház állt csak. A telep két magból fejlődött ki: keleti részén az Újpéteri-telep 1896-ban létesült, a nyugati részen pedig a Kossuth Ferenc-telepet 1908-ban parcellázták. Nem volt csatornázva. b) Wekerle-telep. Az 1908. évi XXIX. te. a budapesti lakásínség enyhítésére a fővárosban és környékén állami költségen létesítendő munkáslakótelepekről intézkedett. A Wekerle-telepen az építkezések 1909-ben kezdődtek meg. Ezek során 920 lakóház épült, 4140 lakással. A telep csatornázása elválasztó rendszerű. A csapadékvizeket nyílt árkokban vezetik le az Illatos úti árokrendszerbe. A szennyvizek elvezetésére 60/90 cm szelvényű csatorna létesült: a Határ úton. Táblás utcában és Illatos úton a Soroksári útig. A telep vízjogi engedélyezését 1912-ben folytatták le. A csatornaépítés 600 ezer koronába került. A Budapest területén levő csatornaszakaszt a főváros kezelésre átvette. 61
