Garami Tibor - Gőbel József - Párnay Zoltán: Budapest csatornázása. Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125 éves évfordulójára (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972)
I. A csatornamű (A csatornahálózat)
lalkoztatott fizikai dolgozók, műszakiak és hivatali beosztottak — központi irányítás hiányában — öntevékenyen kifejtettek. A hároméves terv (1947. VIII. 1—1949. XII. 31.) A háborús károk — saját erőből történt — helyreállítása után a polgármester rendeletére elkészítettük a hároméves terv csatornázási programját. A 25 millió forintos keretből 11 millió forintot a szivattyútelepek, 14 milliót pedig a hálózat fejlesztésére javasoltunk fordítani. A hároméves tervben a hangsúlyt új gyűjtőcsatornák építésére helyeztük. A tervidőszakban 4155 m gyűjtőcsatorna létesült, kereken 13 millió Ft költséggel; a megépült 12 846 m mellékcsatorna építési költsége pedig 3,5 millió Ft-ot tett ki. További 6 millió Ft-ot fordítottunk a központi szivattyútelep és a hálózatfenntartási telepek legfontosabb beruházásaira. Hálózat- bővítésre az engedélyezett hitelösszeg 73%-át fordítottuk. A tervidőszak alatt a csatornák, hegyi- és belvízlevezető árkok tisztításával és javításával kapcsolatos munkák mennyisége — az 1938. évi (mint utolsó „békeévi”) teljesítésekhez viszonyítva — tekintélyes mértékben emelkedett. 1938 1947 1948 1949 Tisztítóit csatornahossz (m) 47937 50687 83741 166970 Kiemelt csatornaiszap (m3) 10131 8365 12887 14444 Csatornajavítás (m) 970 2657 5501 9196 Tisztított árokhossz (m) 10230 28863 50257 34000 Kiemelt hordalék (m:1) 3760 7672 7455 11000 Nagy-Budapest kialakítása (1950) Az egyesítéskor a fővárost tíz közigazgatási kerületre osztották. A főváros közigazgatásáról szóló (1930. XVIII. te.) törvény újólag szabályozta a kerületek beosztását és a belügyminiszter (2133/1930. BM. sz.) számukat 14-ben állapította meg, a főváros eredeti határának és 194 km2-es területének változatlanul hagyása mellett. A fővárossal közvetlenül határos városok és községek időközi rohamos fejlődése láttán felmerült a fővárosi terület kiterjesztésének igénye, az egységes város- fejlesztés és közművesítés érdekében. Harrer Ferenc, akkori fővárosi tanácsjegyző, már 1908-ban tanulmányt tett közzé „a szomszédos községeknek Budapesthez való kapcsolásáról". Tanulmánya 30 községre terjedt ki. Harrer — aki fáradthatatlanul hirdette, hogy a fővárosra és környékére egységes városrendezési tervet kell készíteni — 1932-ben „városfejlesztési program készítése ügyében” tett előterjesztésében újra felvetette Nagy-Budapest gondolatát. „Budapest körül — írja — a fővárosi lakosság kivonulásával új települések keletkeztek, melyek a pesti oldalon ma már városoknak összeépült gyűrűjét alkotják. E környéki települések, amelyeket pedig hosszú ideig széles sávban mezőség választott el Budapest beépített részétől, az első perctől kezdve szoros összefüggésbe kerültek a fővárossal, hiszen lakosságuk legnagyobb része foglalkozását a városban űzte, magasabbrendű gazdasági és kulturális szükségleteit is csak itt elégíthette ki.” Az 1937. évi VI. te. a Fővárosi Közmunkák Tanácsának illetékességét a főváros környékére is kiterjesztette.22 Nagy-Budapest teljes kialakítása azonban sokáig csak egyesek álma maradt. Részben a meg nem értés, a bürokráciát jellemző huzavona, részben pedig a világháború akadályozta a gondolat valóra váltását. Pártunk és kormányunk érdeme, hogy az 1949. évi XXVI. törvénnyel, 1950. január 1-ével megalkották Nagy-Budapestet. A minisztertanács rendelete Nagy- Budapestet huszonkét kerületre osztva, megállapította azok határait. A rendelkezés alapján elsősorban a volt peremvárosok és községek csatorna- és árokhálózatainak felvételére és átvételére került sor. Már azt megelőzően a polgármester rendeletére 1949 áprilisában átvettük a sashalmi állami lakótelep és Sashalom csatornahálózatát. Átvettük még a Wekerle-telep és a pestszentlőrinci állami lakótelep csatornahálózatát és az ittlevő tisztítóberendezést is. 58
