Garami Tibor - Gőbel József - Párnay Zoltán: Budapest csatornázása. Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125 éves évfordulójára (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972)
III. A csatornamű (A szennyvíztisztítás)
a tervgazdálkodásban bekövetkezett változások miatt ismét elakadt. Utóbb az Országos Vízügyi Főigazgatóság a főváros távlati csatornázási terve irányelveinek meghatározásakor tért ki az angyalföldi tisztítótelep kérdésére (1960). „A szennyvíztisztítótelepek létesítési sorrendjét a Fővárosi Vízmű termelőtelepeinek szeny- nyezéstől való mielőbbi mentesítése céljából kell megállapítani. Ezért szorgalmazni kell az angyalföldi szennyvíztisztítótelep építését.” Végül is az első nagy és vízvédelmi szempontból jelentős tisztítótelep a soroksári Duna-ág mellett, a dél-pesti szennyvizek tisztítása céljából épült meg. A hazai vízvédelmi előírásokat messzemenően érvényesíti a főváros távlati csatornázási terve. A jövőben a szárazidei szennyvizek csak biológiai tisztítás után vezethetők — az arra kijelölt helyeken — a befogadóba, a Dunába és a soroksári Duna-ágba. A tisztítótelepek megépítése a következő évtizedek fejlesztési programjának része. A szennyvizek kommunális tisztítása jelenleg a főváros hét helyén folyik. Nyolcadik tisztítótelepünk — a pestlőrinci állami lakótelepen levő — néhány hónappal ezelőtt szüntette be üzemét. A teljesség, valamint a Csatornázási Műveknek ebben az új profiljában először itt szerzett üzemeltetési gyakorlata indokolja, hogy ezt a telepet a meglevőkkel együtt ismertessük. Azokat a szennyvíztisztítási helyeket, ahol az üzemeltetés állandó személyzet felügyeletével történik, szennyvíztisztítótelepeknek, azokat pedig, melyeknél a berendezések működését csak hosszabb időközökben kell ellenőrizni, szennyvíztisztítóállomásoknak nevezzük. Tisztítótelepeink a következők: a dél-pesti, a budakeszi, a Stromfeld, a cinkotai (és a pestlőrinci). Tisztítóállomásunk Csepelen, Soroksáron, és Pest- hidegkúton van. Az általunk tisztított szennyvíz mennyisége napi 50 000 m3 körüli. A folyamatosan, de az egyes vízgyűjtő területeken különbözőképpen változó fővárosi összes szennyvíznek ez kb. 5%-a. 2. Szennyvíztisztító telepek A telepek általános jellemzői A szennyvíztisztítótelepek a helyi adottságoknak és igényeknek megfelelően különböző nagyságúak. Legnagyobb és legújabb a dél-pesti tisztítótelep. Telepeink mindegyikén biológiai szennyvíztisztítás folyik. A berendezések nagyság és megoldás tekintetében igen változatosak. Az áttekinthetőség kedvéért a 15. táblázatban foglaltuk össze a telepek fontosabb műtárgyait, berendezéseit. XX., Dél-pesti tisztítótelep Pesterzsébet, Kispest és Pestlőrinc szennyvizeinek tisztítására készült. Az egyesített rendszerű főgyűjtő a Torontál utcánál végződött, innen nyílt árkon (Népjóléti-árok) folyt a víz a soroksári Duna-ágba. A soroksári Duna-ágat a Csepel-sziget északi és déli részén zsilipek zárják le. A Dunából átlagosan 10—20 m3 vizet engednek át másodpercenként a zsilipeken, alacsony vízállásnál még ennyit sem. A gyakorlatilag állóvíznek tekinthető Duna-ágba bevezetett szennyvizek hatására az élővíz súlyosan elszennyezett állapotba került. Ezért kellett a szennyvíztisztító telepet megépíteni. A tervezés az 1950-es évek elején indult meg, s ekkor a főgyűjtőcsatornán keresztül lefolyó szennyvíz (szárazidei) mennyisége 20 000 m3/nap körül mozgott. A víz szennyezettsége közepesnek volt mondható, BOI5-ben mérve 200 mg/1 körül mozgott. Összetétele szempontjából 30—40 %-ban háztartási, 60—70’%-ban ipari eredetű volt. Az építkezés — részleges tervdokumentációval — 1955-ben indult meg. 1956 végétől 1958 nyaráig a munka szünetelt. Közben a szennyvíz mennyisége állandóan nőtt. és a pestlőrinci félüzemi kísérleteknél tapasztalatokat szereztünk a nagyterhelésű élesztett iszapos eljárásban. Az építést már 30 000 m3/nap kapacitásra emelt és nagy terhelésű élesztettiszapos technológiára módosított tervek alapján folytattuk. 136
