Fodor Ferenc: Magyar vízimérnököknek a Tisza-völgyben a kiegyezés koráig végzett felmérései, vízi munkálatai és azok eredményei (Tankönyvkiadó, Budapest, 1957)

A Tisza-völgy felmérése és szabályozása - 6. A Körösök és a Berettyó vízkömyéke

tulajdonjogát tartotta fenn. Maga mondja, hogy azokat használat közben megkoptatták, s úgy adták vissza neki. 1825-ben felkínálta megvételre az Építési Igazgatóságnak 1600 Ft-ért, de a Helytartó- tanács nem fogadta el az ajánlatot. 1828-ban Huszár elkeseredve közölte az Építési Igazgatósággal, hogy azokat többé sem átadni, sem eladni nem fogja. 1828 áprilisában azonban mégis kifizették érte a kért összeget, s Huszár május 6-án az összes körösi munkálatokból származott anyagot átadta az Építési Igazgatóságnak, ahol azokat nyugtatvány ellenében Schmidt György, Tenczer Károly vették át és a nyugtát Lechner láttamozta.

Huszár 1823-ban ugyan átkerült a Dunához az ottani felmérések vezetésére, de a körösi munkálatokkal való kapcsolata nem szűnt meg egészen. Nem tudjuk,' hogy a Dunán dolgozott-e már, amikor 1823. június 30-i kelettel megírta nagy körösi tanulmányát »Disser- tatio ' Hydrographies Fluviatilis Quatuor Crisiorum et Berettyó, horumque ramificationum conterminae item partis Tibisci Szegedi- num inter et Abád fundata in omnis generis necessariis dimensioni- bus hydrographicis et hydrometricis totius hujus Regionis cum propositione Systematis exsiccationalis plurium Regionis extensa- rum Paludum, item Fluviorum exundationes regulationali Projecto.« Ez volt Huszárnak 41 oldalra terjedő nagy javaslata a Körös-* vidék szabályozásáról és lecsapolásáról. (Orsz. Levt. Htt. Épít. Igazg. Hajóz. Oszt. Körös I. 825—1823.)

Huszár nagy szelleme és széles látóköre ebben a javaslatában domborodik ki legszabadabban. Nagy távlatban helyezi el a Tisza- völgyet a Kárpáti-medencében, azután részletesen leírja a tiszaikörösi árterületet, s kifejti a vizeknek ebben való szétterülése okait. Ismerteti az itteni folyók vízjárását, s külön kiemeli a malomgátak rendkívül káros voltát. Magyarázatát adja az itteni folyók elágazásának. Rendkívül részletesen írja le az egész terület vízrajzát, úgyhogy ma ezt a javaslatot legkiválóbb ősvízrajzi tanulmányunknak kell mondanunk. Minden jelenséget földrajzilag és vízrajzilag indokol. Mindenütt figyelemmel van az esési viszonyokra, s indokolja a vízsebességek csekélységét. Kimutatja, hogy itt nincsenek is önálló folyók, mert valamennyi kapcsolatban áll egymással számos elágazáson át. Egyenként leírja az összes elágazásokat, amelyeknek ma már a nevét sem ismerjük. Nemcsak műszakilag, de tájtörténeti szempontból is rendkívül értékes mű ez. Megadja végül a szabályozás és lecsapolás általános elvi utasításait, azután egyenként részletezi az összes folyókra.

1824. március 30-án a Helytartótanács már sürgette az Építési Igazgatóságot, hogy Vay kir. biztos mielőbb terjessze fel a szabályozási javaslatot. Közben az Építési Igazgatóság kisebb rendelke229