Fodor Ferenc: Az Institutum Geometricum (Tankönyvkiadó, Budapest, 1955)
I. Az Intstitutum Geometricum előtt
már a XVIII. században. A jezsuiták kassai főiskolája közel volt az egyetem fogalmához, akadémiájuk pedig volt Budán, Győrött, majd a rend feloszlatása után (1773) több kir. akadémia létesült az országban, amelyeken szintén tanítottak műszaki tárgyakat (Buda, Győr, Pécs, Kassa, Temesvár, Vác, Zágráb, Kolozsvár). Ortvay Tivadar szerint (22. — 26.) a pozsonyi kir. akadémián a bölcseleti tanfolyam első éve nyári félévében matézist is tanítottak, a második év téli félévében pedig architektúrát és hidrotechnikát, nyári félévében meg oeconomia rustica került a tantervbe. íme tehát, az akadémiák tantervében is megvoltak mindazok a tudományok, amelyek a nagyszombati egyetemen szerepeltek, s amelyeket a későbbi Institutumban is előírtak a geometria hallgatóinak. Az 1777-i Ratio Educationis azt is elrendelte, hogy a matézisben különösen azokat a tételeket kell tárgyalni, amelyek a gyakorlati természettudományok alapjaiul szolgálhatnak. Aligha járunk tehát messze a valóságtól, amikor arra gondolunk, hogy az Institutum alapítását megelőző földmérőink túlnyomó része valamelyik akadémián végezte bölcsészeti tanulmányait, azután pedig azokkal együtt, akik az egyetemen végezték azokat — (valószínűleg nem sokkal magasabb színvonalon) — a gyakorlati földmérést valamely gyakorló mérnök mellett sajátították el. Ezzel persze csak elodázzuk a probléma megfejtését, mert tovább folytathatjuk visszafelé a kérdést, s arra kellene felelnünk, hogy legkorábbi földmérőink hol és kitől tanulták meg a térképezés gyakorlatát. Az utóbbi problémának több megoldása is lehet. Feltételezhetjük azt, hogy a még Mikoviny körül kialakult földmérői csoporttól folytatólagosan vették át gyakorlati ismereteiket, hiszen ő volt az első, aki nálunk a felvételt és térképrajzolást matematikai alapra helyezte. Ez a megoldás látszik legvalószínűbbnek, de azt már nehezebben lehetne elgondolni, hogy maga a Kir. Kamara tartott volna gyakorlati kiképzést leendő mérnökeinek, legalább is eddig erre semmi nyomunk sincsen. Az azonban bizonyos, hogy a kamarai mérnökök mellett már az Institutum szervezése előtt is voltak gyakornokok gyakorlati tudás elsajátítása céljából. De ez nem lehetett szervezett intézmény. Az Institutum szervezésének királyi rendeletéhez csatolt és később ismertetendő utasítások legutolsó pontja ugyanis így hangzik: „Kik pedig ezen nyilvános próbatevés által a mérnöki állásokat elnyerni nem birnák, a tényleges és kamarai mérnökök rendelkezésébe vonassanak be, hogy azok mellett a segédek tisztségeit teljesítsék, és a főnököt is helyettesítsék, minthogy eddig az ilyen Ifi
