Fekete András - Szolnoky Csaba: Vízépítés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1979)

9. Közlekedési pályák védelme a felszín alatti vízek ellen

9. KÖZLEKEDÉSI PÁLYÁK VÉDELME A FELSZÍN ALATTI VIZEK ELLEN

9.1 A víztelenítés feladatai és módszerei

A műszaki létesítményeknek a felszínalatti vizek elleni védelmére gyakran már a létesítmények építésekor szükség van, ha a munkagödör, vagy munkaárok túlzottan megközelíti, vagy eléri a talajvíz szintjét. A védelem ekkor a megfelelő építéstechnológia alkalmazását, a várhatóan alacsonyabb talajvizszintü nyárvégi-őszi időszak kihasználását, esetleg a talaj- vizszintsüllyesztés módszereinek alkalmazását jelenti. Szükség van azonban a már megépült létesítmények rendeltetésszerű működése érdekében is a felszínalatti vizek elleni védelemre, hogy az állékonyságot veszélyeztető talaj- és rétegvizek elvezetésével a létesítmények, igy a közlekedési pályák fenntartását biztosíthassuk.

A következőkben csupán ezzel az utóbbi feladattal, a közlekedési pályák és műtárgyaik talajvíz elleni védelmével, a víztelenítés különböző módszereivel foglalkozunk.

A víztelenítést leggyakrabban szivárgókkal valósítjuk meg. A szivárgók a környező talajnál jobb vizvezető anyagból készült testek, amelyek a környező földtömegben a szivárgó felé való vizmozgást indítanak meg, ezzel a talajvíz szintjét leszállítják, környezetük víztartalmát csökkentik és az összegyűjtött vizet a befogadóba elvezetik.

A szivárgókat alakjuk és elhelyezésük szerint osztályozhatjuk.

Alakjuk szempontjából megkülönböztetünk (9—1. ábra):

a) árkos szivárgót, amely jó vizvezető anyaggal (kaviccsal, kővel) kitöltött, alul fenékcsatornával ellátott, felül vízzáró anyaggal lezárt munkaárok;

b) szivárgó paplant, az alépítmény felszínére fektetett kis vastagságú vizvezető réteget;

c) száritó tárót, amely bányászati módszerekkel kihajtott és kővel, kaviccsal töltött vágat.

Elhelyezésük szerint is többfélék lehetnek a szivárgók.

A közlekedési pálya alépítményével kapcsolatban épített árkos szivárgók elhelyezhetők a földmű tengelyével párhuzamosan (hossz-szivárgó) és arra merőlegesen (kereszt-szivárgó), esetleg ferdén. A tengellyel párhuzamos árkos szivárgó lehet (9—2. ábra):

254