Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)

A Közép-Tisza vidék víziközmű helyzetének fejlődése az utóbbi négy évtizedben - Fő feladat a biztonságos ellátás és a vízminőség javítása - az 1990-es évek programja

Akkoriban egyre többször panaszolták, hogy a csatornázási beruházásokra nincs saját erő, az állami támogatásoknál pedig hátrányos helyzetben vannak a települések, sőt a korábban elkezdett csatornázások befejezése is veszélybe került. S miután a lakosság egyre több kis mélységű kutat fúrt89 saját céljaira, a rétegvizek elszennyeződése nem volt kétséges.90 Mindez a központi állami költségvetésnek is gondokat jelentett, hiszen a felszín alatti vizek állami tulajdonban voltak, így a vízkészletek vízbázis-védelmének megoldása is állami feladatnak minősült. Az 1994-98 közötti időszakban megkezdődött a szennyvízelvezési és tisztítási programok külső forrásokból (PHARE, japán segély, Világbank) való megvalósításnak előkészítése. A kormány 1996 júniusában határozatot fogadott el az ország 15 évre szó­ló települési szennyvízelvezetési és szennyvíztisztítási programjának irányelveiről. En­nek alapján azt tervezték, hogy az ellátottsági mutató lakásokra vetítve 43,6 százalékról 67,5 százalékra nő és az elvezetett szennyvizek biológiai tisztításának kérdését - ahol az még nem történt meg - megoldják.91 Jász-Nagykun-Szolnok megye víziközmű helyzetét 1998-ban tette mérlegre a Kö- zép-Tisza hasábjain92 Mizere Istvánné. Megállapításaiból kiderült, hogy a megye telepü­léseinek csatornázottsága sokkal rosszabb képet mutatott, mint vízellátásuk helyzete. A 79 településből 19 rendelkezett megfelelő csatornahálózattal,93 amit átvetítve a lakás- állományra, illetve annak megyei megoszlására világossá vált, hogy az ellátottság jóval a 40% alatt maradt. A lemaradás enyhítése érdekében az idő tájt - legalább a tervezés szintjén - 28 település, 600 km csatornahálózattal szerepelt a fejlesztési elképzelések­ben. Miközben a megyében 16 közüzemi szennyvíztisztító telep működött, a martfűi telep kivételével kihasználtságuk alig érte el az 50%-ot. Martfű ebben az időben víziközművesítettség szempontjából igen jó helyet foglalt el. A város 2600 vezetékes vízzel ellátott lakása közül mindössze 5 nem rendelkezett csatorna­hálózati rákötéssel.94 A szennyvíztisztító telepek alacsony kihasználtsága ösztönzőleg hathatott volna a csatornahálózat fejlesztésére és ennek megfelelően minél nagyobb számú bekötés kiépítésésére, de ezt akkoriban is csak önkormányzati, kormányzati segítséggel lehetett volna megoldani. E tekintetben gondot jelentett az a helyzet, hogy a terület települé­sei - a pályázati feltételek besorolási előírásai miatt - nem nagyon nyerhettek a Vízügyi Alap, a Központi Környezetvédelmi Alap, és a céltámogatási rendszer keretei között. 1998-ra nyolc új szennyvíztisztító mű tervei készültek el, melyből négy beruházás már megindult, köztük a reményt keltőnek ítélt szolnoki telep építése is, ami a tervek szerint nemcsak Szolnok, hanem a környező települések (Tiszajenő, Tiszavárkony, Tó­szeg és Vezseny egy vezetéken, valamint Rákóczifalva, Rákócziújfalu, továbbá Újszász, Szászberek, Zagyvarékas, további egy-egy vezetéken érkező) szennyvizeit is fogadja. 89 A KÖTIVIZIG területén, az évtized végén kb. 4700-4800 kutat tartottak kataszterileg is nyilván, igaz, ezek­nek kevesebb mint fele üzemelt valójában. (Tóth Tamás: A KÖTIVIZIG felszínalatti vízkészletgazdálkodása. Közép-Tisza, 1999/4.) ’“Mizere Istvánné: Vízellátás-csatornázás országos szakmai értekezlet. Berekfürdő, 1995. április 25-26. Közép- Tisza, 1995/2. 91 Dr. Szalóki Gyula szerk.: Az Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottságának tevékenysége 1994-1998. http:// www.parlament.hu/biz37/korb/dok/korb94.htm 92 Mizere Istvánné: Szennyvíztisztítás-csatornázás Jász-Nagykun-Szolnok megyében. Közép-Tisza, 1998/1 93Összes hosszuk 806 km-ttett ki. 94 B. A.: Martfű nem olyan, mint a többi város. Új Néplap, 1997.01.14. 225

Next

/
Oldalképek
Tartalom