Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
Az előzmények és az 1807. évi XVII. tc. megszületése
1812-1815 I. Ferenc király a pozsonyi árvízhelyzet megvizsgálására gr. Batthyány Vince elnökletével ún. „udvari bizott- ság"-ot küldött ki. A bizottság az érsekújvári Duna-ág szabályozását javasolta. Pozsony városa azonban tiltakozott a terv ellen, és így az nem is valósult meg. 1813. október 13. * Komnenovich Sándor (Körmöcbánya) mérnök, a Tiszavölgyi Társulat beregi osztályának igazgató mérnöke, utóbb műegyetemi tanár. (+ Pest, 1869. április 22.) 1813. Befejeződött a Hegedűs-csatorna folytatásaként épített Hanság-főcsatorna kivitelezési munkája, amelynek költségeit az Eszterházy-uradalom és az érintett vármegyék közösen viselték. A csatorna, bár kezdetben sokat enyhített a vidék helyzetén, rosszul méretezett szelvénye miatt mégis hamarosan feliszapolódott, s csapadékosabb időben nem tudta feladatát teljesíteni. 1814. február 16. * Dessewffy Emil gr. (Eperjes) földbirtokos, az MTA tagja, az Alsószabolcsi Tisza-szabályozó Társulat elnöke. (+ Pozsony, 1866. január 10.) 1814. március 29. * Bodoki (Henterj Károly (Békés) vízimérnök, a Körösök szabályozásának kiemelkedő alakja. Békés vármegye mérnökeként kezdte pályafutását. Gr. Széchenyi István támogatásával hosszabb külföldi tanulmányútra mehetett, 1847-től a Körös Szabályozó Társulat osztálymérnöke lett. A folyó völgyére kiterjedő egységes szabályozási tervét 1855-ben fogadták el, aktív közreműködésével hozták létre a Körös-Berettyó Vidéki Ármentesítő Társulatot. (+ Nagybajom, 1869. december 10.) 1815. március 30. * László Károly (Kecskemét) mérnök. A szabadság- harchoz közvitézként csatlakozott, a bukás után tüzértisztként emigrált. 1850-52 között Kossuth titkára, Amerikába is elkísérte. 1853-ban fölvette az amerikai állampolgárságot. Az USA és Mexikó területén végzett térképezési munkákat. 1867-ben hazaköltözött és a Jobbparti Tiszaszabályozó Társulat igazgató mérnökévé választotta. Munkájaként 1895-ben jelent meg Kecskemét város térképe. (+ Bátya, 1893. május 4.) 1815. június 9. Befejezte munkáját a Bécsi Kongresszus. Határozatai között kimondta a hajózás szabadságát mindazon folyókra, amelyek több állam területét érintik. Ez a Dunára is vonatkozott volna, de mivel a Török Birodalom a határozatok alól kivonta magát, a szabad hajózás elve a Duna alsó, kb. 1000 km-es szakaszán gyakorlatilag nem érvényesült. 1812. 22 Az ármentesítő és vízszabályozó társulatokról - 1807. A közvetlen ok, amely az országgyűlést döntésre sarkallta a mezőgazdasági célú ármentesítések szervezeti-jogi megalapozása tekintetében: a Sárköz és a környező Duna-völgyi területek szabályozásának ügye volt. Ennek rendezése érdekében A magánosok költségén teendő vízi művekről szóló 1807:XVII. tc.- kel megteremtették a társulatok működésének jogi alapjait. Ezek szerint, ha egy vízfolyás rendezésében, vagy egy mocsár lecsapolásában érintettnek tekinthető birtokosok nagyobbik része a munkálatok megindítását szorgalmazza, akkor az általuk megalakított vízszabályozó társulat határozatai a szabályozást nem kívánó kisebbségre is kötelező érvénnyel bírnak, akik a költségekhez a munkák elvégzéséből rájuk eső többlethaszon terhére kötelesek hozzájárulni. Ha ez a kisebbség a költség-hozzájárulást megtagadja, akkor a munkálatokból származó többlethasznuk a tartozás kiegyenlítéséig hatóságilag zárolhatóvá válik. A törvény tehát az adott régió (vízvidék, vagy öblözet) birtokosait függetlenné tette a vármegyei közigazgatási határoktól, s ezzel az adott vízi munka tekintetében a vármegye nem érintett birtokosainak szavazatától is. A törvény érdeme volt továbbá az is, hogy a vízi munkák anyagi alapjainak biztosítása érdekében hatósági segítséget is kilátásba helyezett. Mindezek mellett védte azon birtokosok érdekeit is, akik - bár területileg érdekelteknek voltak tekinthetők, de - a vállalkozás sikerében nem bíztak, s vagyonukat nem kívánták feleslegesen kockáztatni. A törvény megszületésével a hazai vízügyek tekintetében egy új szervezet, a vízitársulat lépett a korábbi intézmények közé, s a társulati mozgalom közel két évszázados fennállása során egyik meghatározó szereplője lett a magyarországi vízi munkálatoknak. A hazai árvízvédelem, majd belvíz-védekezés első vonalában - egészen a társulatok 1948. évi államosításáig - az érintettek, az érdekeltek látták el a védelmi feladatokat. Természetesen, ahogy egyre- másra épültek az egymással összeköttetésben lévő védművek, belvízrendszerek, egyre szigorúbb állami felügyelet mellett. Az első társulat 1810-ben József nádor hathatós közbenjárására a Sárvíz vidékén alakult meg. A Sárvízi Csatorna Társulat műszaki terveinek elkészítéséhez a nádor a „Só-alap" terhére támogatást nyújtott, és a vállalkozás sikere érdekében egyes társulati birtokosok is lemondtak a területen korábban végzett vizimunkálataik költségeinek - számukra kedvező - beszámításától. A sárvízi Nádor-csatorna árterének részlete Kfr< i'szlur
