Fejér László: A vízitársulatok 200 éve (Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége, Budapest, 2010)
A rendszerváltás és a társulati mozgalom megújulása
A vízitársulatok környezetvédelmi tevékenységét jól foglalta össze egy 2002-ben megjelent VTOSZ kiadvány: „A vízitársulatok és a környezetvédelem". A társulati tevékenység a környezetvédelemmel kapcsolatos számos területre terjed ki, ezeket mutatta be ez a füzet. így a vizes élőhelyek rekonstrukciója és védelme, a holtágak kezelése, a tározók építése, a tájrendezés, tájsebek begyógyítása, a tájfejlesztés, tájrehabilitáció, valamint a hulladék lerakó és hasznosító helyek kialakítása egyaránt olyan tevékenységek, amelyekre konkrét, vízitársulatok által megvalósított példák utalnak az említett kiadványban. A vízitársulati környezetvédelmi napok sikere (a 11 rendezvényen az átlagos résztvevői létszám 80-100 fő közötti) arra sarkalta a VTOSZ környezetvédelmi munkabizottságát, hogy további ilyen programokat szervezzen. A rendszerint szeptember elején megrendezett környezetvédelmi nyílt nap nem feltétlenül vízgazdálkodási problémákat mutat be, bár voltak ilyenek is (a Dunakiliti-Esztergom Duna-szakasz, a Rába, a Dráva környezetvédelmi kérdései). De nyitottak a vízitársulati szakemberek más problémákra is, így a veszélyes hulladékok elhelyezésére vagy elégetésére, a különböző bányászati tevékenységek (külszíni lignitbánya, uránbánya) környezeti hatásaira is. A kirándulók által is látogatott nemzeti parkok tanösvényei fontos szerepet töltenek be a társadalom környezettudatának fejlesztésében Vízrendezési alapadatok Az ország síkvidéki vízrendezési feladatainak ellátását 42,4 ezer km hosszú belvízcsatorna szolgálja, amelyből 27,7 ezer km állami tulajdonban van, 1,8 ezer km az önkormányzatok tulajdonát képezi, míg 12,9 ezer km természetes és jogi személyek tulajdona. A hegy- és dombvidéki vízrendezési tevékenység ke■ 65,4 % állami tulajdon ■ 4,2 % önkormányzati tulajdon ■ 30,4 % magántulajdon A belvízcsatornák tulajdonviszonyai retébe 57 ezer km vízfolyás tartozik, amelyből 20,3 ezer km állami, 6,7 ezer km önkormányzati, 30 ezer km magán (volt üzemi) tulajdonú. A településeken keletkező többlet vizek elvezetését szolgálja a gyűjtő csatornákon túl továbbá az önkormányzatok tulajdonában lévő 50,9 ezer km hosszúságú elválasztó rendszerű zárt csapadékcsatorna, valamint 76,7 ezer km vízelvezető árok. A hegy- és dombvidéki vízfolyások tulajdonviszonyai ■ 35,6 % állami tulajdon ■ 11,7 % önkormányzati tulajdon ■ 52,7 % magántulajdon A VÍZGAZDÁLKODÁS arculat- váltása Az 1998. évi arculatváltást követően a VTOSZ szakmai lapja, a VÍZGAZDÁLKODÁS 11 évfolyamon keresztül azonos külalakkal, fekete fehérben jelent meg. A nyomdai munkákat 1998-2002 között a Betű Stúdió végezte. A lap főszerkesztője Fehér Ferenc, felelős szerkesztője Nagy Zoltán volt. 2003-2008 között a Typo Radius Bt. nyomdájában készült a VÍZGAZDÁLKODÁS. 2003-ban a főszerkesztői és felelős szerkesztői tevékenységet összevonták és főszerkesztőként jegyezve Fehér Ferenc szerkesztette a lapot. Az újabb formai fordulat a 2009. évi 1. számnál következett be, amikor a teljes lap színessé vált. A nyomdai munkák a nyíregyházi IMI Print Nyomdához kerültek. A szerkesztés nem változott, de a lap új arculatához Soltész Attila tördelői és tipográfusi tevékenysége is jótékonyan járult hozzá.
