Fejér László (szerk.): Vizeink Krónikája. A magyar vízgazdálkodás története (Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény, Budapest, 2001)
A 17-18. század vízi feladatai
1769-1770 1769. Megjelent Ignaz Müller osztrák matematikus (mérnök) Magyarországról készített 1:360.000 léptékű térképe (Mappageographica novissima regni Hungáriáé). A 12 lapos mappán az ország vízrajza lényegesen pontosabban ábrázolt, mint az névrokonának, J. Ch. MüLLERnek 1709-ben kiadott térképén látható. I. Müller munkája szolgált a II. JózsEF-féle katonai felmérésekalapjául. Vertics Ferenc vármegyei mérnök a folyó szabályozása érdekében elkészítette a Conspectus decurcusfluvii Sió. |A Sió folyó átnézeti térképe] feliratú mappáját, amely a Sió eddig ismert legkorábbi geodéziai felvétele. Befejeződtek a délvidéki mocsarak lecsapolására 1762-ben ásni kezdett az ún. Terézia-csatoma munkálatai. A csatorna a Temes- ből (Botosnál) kiindulva - többnyire mély bevágásokkal - Mar- gitica érintésével az Alibunári mocsár széléig, Szent Jánosig húzódik. Az elmúlt két esztendő alatt a Fertő-tó vízszintje jelentősen megemelkedett, a tó felülete meghaladta az 500 km2-t. 1770. ősz A nehéz munkával többször (1754,1761) megépített Mirhó gátat „a Tiszának sebes és nagy árja” átszakította, és a víz hatalmas területeket öntött el. november 22. * Sártory József (Besztercebánya) bányamérnök az egri érsekség uradalmi mérnöke. 1794-ben felmérte a Baradla-barlangot, később mint kamarai mérnök a Sajó térképezésével és szabályozásának kérdéseivel is foglalkozott. (JSzomolnok, 1830.) november Kempelen Farkas Budán korszerűsített egy állítólag a török időben épített vízmüvet, mely a mai Fő u. ésjégverem u. sarkán volt. Az emberi erő által meghajtott vízemelő szerkezetet lójárgányos megoldásúra alakította át. 1 770. Mária Terézia királynő elrendelte annak vizsgálatát, mely hajózási akadályok teszik drágává a magyarországi gabona kereskedelmét. A kirendelt kamarai bizottság a feladat megoldása érdekében végighajózta a Dunát és a Tiszát. *3 A Vízi és Építészeti Főigazgatóság szárazpecsétje A felirat: „REG: SUP: HYD: AEDILIS DIRECTIO IN HUNGÁRIA" A vízügyi államigazgatás kezdetei - 1788. A gazdasági élet fejlődése megkövetelte, hogy a műszaki ügyek intézésére a korábbinál magasabb szintű, megerősített szakhivatalok alakuljanak. Ilyen előzmények után jött létre a Helytartótanácsnak, ill. a magyar királyi kamarának alárendelt Vízi és Építészeti Főigazgatóság (latin nevén a Suprema Directio in Hydrauli- cis et Aedilibus, németül Landes und Ober Baudirec- tion) az egész országra kiterjedő vízügyi és középítészeti műszaki irányítás központi szervezete 10 kerületi igazgatósággal, 45 megyei és 6 városi mérnökkel. A mérnöki munkásság e legfőbb felügyeleti és irányító szerve alapvető változtatás nélkül lényegében egészen a kiegyezésig (1867) fennállt. A Főigazgatóság megalakulásával a korábbi (1781-ben megszűnt) Hajózási Igazgatóság feladatkörét (a hajóutak gondozása, a vontatás feltételeinek biztosítása, a hajózás érdekében szükséges szabályozási munkák elvégzése... stb.) is átvette. A hivatal élén Stanislaus Heppe (Heppe Szanisz- ló) állt. Magyarország vízrajzi hálózata és az I. katonai felvétel (1782-1785) Magyarország II. JózsEF-féle első katonai felvétele - vagyis az ország területének 1:28 800 méretarányú térképlapokon való ábrázolása elsősorban hadászati érdekekből történt, de ez volt az első eset, hogy az egész országra kiterjedően nemcsak feltérképezték a vízhálózatot, de részletes beszámolót is készítettek a felmérés idején tapasztalható vízviszonyokról. A valaha szigorúan titkos, de ma már mindenki által hozzáférhető egyes felvételi lapokon a folyamszabályozások előtti vízrajzi állapot látható a legkisebb patakig bezárólag. Ezeknek a lapoknak a segítségével pl. az Alföld vízrajzi ősállapotának minden részletét pontosan rekonstruálni lehet. A lapokhoz tartozó „országleírás” ugyanis tartalmazta a folyók szélességét, mélységét, partjaik meredekségét, a gyalogosok, lovasok és kocsik számára alkalmas gázlók helyét; a mocsarak milyenségét, járhatóságát, az időjárás szerinti változását. Tájékoztatott a tavak medrének homokosságáról, vagy éppen iszaposságáról; valamint arról: jó-e a vizük a lovak itatására, avagy iható-e az emberek számára is. Jól példázza ezt a Tihanyt ábrázoló felvételi laphoz tartozó leírás: Tihany vásárhely: A tó a sziget [!] körül nem sekély, partja többnyire nagyon magas és sziklás, vize iható [!] és a bennlakók a kútvizeknél jobbnak tartják. A szigeten levő tó többnyire mocsaras, vizének nincs lefolyása... Tiszavárkony községnél pedig az olvasható, hogy A Tisza itt nem messze folyik a helységtől, 220-250 lépés széles, mélysége alacsony vízállásnál is 5- 7 láb- nyi, nagy víznél 10-15 lábat is elérj.. J Medre mocsaras, vize ember- állat számára iható, rendesen tavasz- szal árad meg és június végéig az egész környéket elönti. A helyszíni bejáráson és mérésen alapuló térképezési munkákat Neu hadmérnök-ezredes vezetésével végezték. A térképi anyag Magyarországot 963, Erdélyt 280, a Bánságot pedig 208 lapon ábrázolta.
