Erdő és víz (Erdészeti és Faipari Egyetem, Sopron, 1980)

Hozzászólások - 23. Dr. Papp Tivadar

75 %-kal csökkent az erdőterület Baranya Dráva menti részén. Az ok részben a csillapíthatatlan földéhség, másrészt a zsellérek faizási jogának megvásárlására. (Albrecht főherceg bellyei uradalmának 1870 leírásából.) S az eredmény; a hatalmas párologtató felület levétele következtében a terület elvize- sedett és gátja lett az elérni kívánt célnak, a mezőgazdasági művelésnek. Ezért indult meg az 1900-as évek elején a vízrendezés.

A Dráva folyó volt a gyűjtője az egymásután ásott csatornáknak. A Lakócsa községhatárhoz tartozó Gerenda erdőt átívelő Korcsina csatornát 6-8 méterre mélyítették. A vízrendezéssel együtt jártak a biotikus károsítások, amelyek következtében az Alsó erdőben 1916-ban 78 ha tölgy fiatalos teljesen kiszáradt, sőt 1918-1922 között az egész Alsó erdőt (360,8 ha) tarra kellett vágni.

A fentiekre egyértelmű magyarázatot a már említett kutatásaim során találtam, s amelyek néhány érdekes eredményét ezúton közlöm:

A vizsgált terület talajtípusai az előbbiekben említett öntés erdőtalajok. Alapkőzetük a Dráva hordalékából származó homok. A felső humuszos réteg vastagsága 25-10 cm. A megvizsgált talajszelvényekben kivétel nélkül találkoztam 80-120 cm mélyen képződött glejréteggel. Ez az iszapos, szellő- zetlen réteg mint talajhiba jelentkezik a területen. A gyökérfel tárások során megállapítottam, hogy réteg alatt már gyökér nem található. Tehát a kocsányostölgy az általam kutatott területen (közel 3000 ha) nem fejlesztett karógyökeret. Ebből eredően vízgazdálkodását csak a felületi vizekre -csapadék, árvíz- alapozhatta. A párologtató felület levétele — a mezőgazdasági művelés érdekében - a talaj ezen rétegének teljes elvizesedését jelentette. A vízrendezők főleg a század elején, de még az 1970-es években, a levezető árkok ásásakor nem voltak tekintettel az erődökre. Ennek eredménye lett, hogy ezt a

vízzáró rétégét átvágva szabályosan levezették a vizet az állományokról. A fenti súlyos hiba megindította a Dráva menti kocsányostölgyesekben azt a karlancolatot, amely több mint 140.000 m3 faanyag kiszáradásához és elpusztulásához vezetett. Az tény, hogy a talajvízszint csökkenése nemcsak mesterséges beavatkozás hatására következik be -utalok itt dr. Lovász György „Jfodcr erta08 és vízjárási jelenségek a Dráva Kárpát-medencei szakaszán” (MTA Dunántúli Intézet Értekezések 1970); - amelyekben olvashatjuk, hogy a Dráva vizszintje 1880-1960 között medermélyítés következtében Barcsnál 1,83 m volt. A Vízügyi Tudományos Kutató Intézet talajvíz kútjai- nak (Dravafok, Dencsháza, Potony) adataiból, 1952-től kezdődően egyértelműen megállapítható az állományok alatti talajvízszint csökkenése. Ezt a már megkezdődött folyamatot folytatták állami támogatással, kimondottan csak a mezőgazdaság érdekeit szemelőtt tartva, a tsz-ek, az állami gazdaságok a vízgazdálkodási társulatokkal karöltve vízrendezés címén.

158