Dunka Sándor - Papp Ferenc: A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvizének története (Vízügyi Történeti Füzetek 17. Budapest, 2008)
Tiszai gátszakadások, magasparti elöntések okozta árvizek a Sárréten
A kiöntés - különösen az erőszakos átvágás — miatt a felháborodás a Tisza völgyében óriási volt. Ezt bizonyítja Debrecen város 1855. október 20-i jegyzőkönyve, mely többek között a következő „Végzés"-t hozta: „...mert a város tovább egy krajczárt sem fizet... míg a keresett biztosítékot, a Városra vetett terrénumra nézve meg nem adja. ..". 7 Az 1887-ben 200 éve épült Mirhó gát emlékköve Gátszakadás a Mirhó gáton és Tiszaroffnál 1876-ban 1876-ban az egyre emelkedő vízszintek már a tavasz elején jelentős árvízveszéllyel fenyegettek az egész Tisza mentén. Az árvízveszély hatására a Heves megyei és Jász-Kun kerületek birtokosai kérték a terület hatóságait, hogy a veszély elhárítása érdekében a gátak védelmére rendeljék ki a veszélyeztetett községek közmunka erejét. A hatóságok azonban a kérelemmel szemben közömbösek maradtak, ráadásul a közigazgatási beosztás sem szolgálta a védekezés érdekeit, a Nagy-kunsági községek pedig abban a tudatban voltak, hogy a szalók—taskonyi (ma Abádszalók—Puszta-Taskonyi) töltés elszakadása esetén őket a Mirhó gát megvédi. így aztán a szalók—taskonyi gát védelme a mintegy 2500 kh-t kitevő ártér birtokosaira maradt, akik a védekezéshez szükséges munkaerőt a szomszédos községekből pénzért sem tudták biztosítani, különösen azután, hogy a községi elöljárók büntetés terhe alatt megtiltották a lakóknak a települések elhagyását. Közben március 12-én a helyzet egyre veszélyesebbé vált, s ekkor a Jász-Kun Kerületi főkapitányt a Közmunka és Közlekedésügyi Minisztérium kinevezte árvédelmi kormánybiztosnak. Ekkor nagy nehézséggel sikerült Örsből (Tiszaörs) és Nagyiványból munkásokat szerezni, azonban ez nem volt elegendő a sikeres védekezéshez. Március 21-én a Tisza vízállása Tokajnál 7>81, Szolnoknál 7,21 m volt. Március 21. és 23. között a Tisza Taskonynál 16 cm-t áradt, ekkor a töltés az erdei fok alatt és a ledencei parton elszakadt. A Nagy-Kunsághoz tartozó települések ekkot aztán nagy erővel vonultak ki a Mirhó gát védelmére. Az árvíz pedig megtöltvén a Szalók-taskonyi öblözetet, a Nyakas éren át megindult Tisza-Beő felé, s ott megtöltötte a Gyenda-Tisza-Beő-és Roff közötti öblözeteket, s elöntötte a magasabban fekvő területeket is. Március 25-én aztán már a Mirhó gát sem volt megvédhető. Az árvíz megkerülte a gátat; annak alsó és felső végén kitört és szabadon terült el a Nagy-Kunság felé, onnan a Kakat-ér mentén a tiszavidéki vasúton át a Berettyóig terjedt. Hajdú-Bihar megyei Levéltár IX. 442.1b ügyviteli iratok. 1850. 1948. 1. Csomó. Iktatott iratok.
