Dunka Sándor - Papp Ferenc: A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvizének története (Vízügyi Történeti Füzetek 17. Budapest, 2008)
A szabályzott Berettyó a XX. században
megrövidülés 30 288 m. Gátjaiba az 1919. évi nagyvíz-szint feletti 1.00-1.50 m biztosítékra való kiépítésekor behordott 1 763 000 m 3 földfigyelembevételével összesen 7155 585 m 3 földet építettek be. A Berettyó folyó szabályozásának fontossága és közgazdasági jelentősége vitathatatlan. Az eddig állandó összefüggő értéktelen mocsár területből termőföld lett. Az úttalan vadon helyén elővarázsolt mezőgazdasági területet, vasútvonalak, utak, csatornák szelik át. A Sárréti mocsár medencének a Szeghalom felé ásott csatornáival való víztelenítése a külföldiek által is elismert zseniális gondolat volt, amelyre a magyar műszaki kar mindig büszke lehet... A Berettyó-völgy szabályozásának megindulása után mintegy száz év múlva pedig készül már a Tiszalöknél kiágazó nagy mű, a Keleti Hajózó- és Öntöző Főcsatorna és vízi erőmű telep, hogy az ármentesítéssel a felszabadított sárréti-medencét behálózza csápjaival és, hogy természet szeszélyétől függetlenül bőségesen onthassa rája az áldásos Tisza vizét. " Ráth Elemér igazgató-főmérnök befejező gondolatainak optimizmusát joggal alapozhatta az 1937. évi Öntözési Törvényben meghatározott feladatokra, amelynek alaplétesítménye lett a Tiszalöki Öntöző Rendszer. 1 A közel 100 km hosszú főcsatorna hajózó útként való kiépítése, a Nyugati-főcsatorna megépítése az öntőrendszerek fejlesztése 200 000 kh-ra, tehát az ezzel kapcsolatos műszaki létesítményrendszer ismét összekapcsolta a Berettyót és a Körösöket a Tiszával, de most már új tartalommal. A Keleti-főcsatornán 12 öntözőfürt-főcsatornáival és tervezett tátozóival öntöző vizet biztosított a „volt Sárrét" termőföldjeire, a Kálló-főcsatornán és a Berettyón pedig 10 m3/s-ot adott át a békési térség számára. E hazai viszonyaink közötti nagy jelentőségű vízügy műszaki létesítmény befejező munkáinál megemlítendő az akkor már nagy tekintélyű Dobolyi Tibor főmérnök és két kortárs mérnök, Újlaki Zoltán és Vermes Zoltán munkássága. Ráth Elemér és korosztályának egykori álmai csak részben valósultak meg, mert elmaradt a nagy víziút-rendszer kiépítése és sok más. Oka nem a vízügyi szolgálatban, hanem a „nagy politikában" kereshető. A Régi-Berettyó völgye, mint az ember által befolyásolt „szabályozott természeti adottság", mint kihasználható lehetőség viszont ma is adott. Vízkincsünk hasznosítása, a megváltozott körülményekhez igazodva újabb lehetőség, mi több nemzeti érdek. (Nem a rossz emlékű monokultúrás rizstermesztésre, az „ősgyep" felszántására, a természet átalakítására gondolunk, amelynek végrehajtó „rabszolgái" voltak neves mérnökeink, hanem a vízgazdálkodás és környezetváltozás újabb kihívásának megoldására.) E feladatok, amelyek folyamatukban mérhetőek: - a Hortobágyi Nemzeti Patk megkülönböztetett vízgazdálkodása, - az alsó-nyírvízi terület természeti, környezeti vízgazdálkodása, - a halgazdasági és horgászati lehetőségek bővítése ár-belvízi csúcstározással kombinálva, a legeltetéses állattenyésztés öntözéssel történő „visszahozása", - a löszháti területek mai igényeknek megfelelő korszerű öntözése. Korosztályunkat, amely ígéretes, majd meghiúsult tervek gyűrűjében a mindennapok szorgalmával végezte sokrétű vízügyi feladatát, meglepetésként érte a berettyói két nagy árvíz (1966, 1970), amelyek számunkra igazi kihívást jelentettek, a szakma számára viszont a jövőre vonatkozóan iránymutató is lett. Papp Ferenc dr. megjegyzése: A sors ajándékának tekintem, hogy 1958-ban a nagy mü, a Keleti Hajózó- és öntöző-főcsatorna kirendeltség vezetője, majákét év múltán a vízügyi igazgatóság vezetője lehettem. Hivatali feladatommá vált a kor akkori szelleme szerint "átadott" csatornarendszer építésének befejezése, földkupacok rendezése, fásítása, füvesítése - mai szóhasználattal - tájba illesztése, környezeti rendezése, az öntözés tervezett fejlesztése.
