Dunka Sándor – Fejér László – Vágás István: A verítékes honfoglalás. A Tisza-szabályozás története (MKVM, Budapest, 1996)
I. A szabályozás előtörténete
helyen tönkrementek. A mesterséges vízkormányzás karbantartásának hiánya elősegítette a Szernye-, Szenna-, Blatta- mocsár, és az Ecsedi-láp terjeszkedését is. Ilyen körülmények között az állattartás - az amúgy sem meghatározó jelentőségű földművelésnél - jóval nagyobb biztonságot, esetenként a túlélést jelentette az itt élőknek. Baj idején a lábonjáró jószág menekítése sikerrel kecsegtetett, szemben a földhöz kötött gabonával. Nem volt hát véletlen, hogy a vagyoni állapotot hosszú évszázadokon át nem is az uralt föld nagysága, hanem a birtokolt marhák száma szerint ítélték meg. A népies szójárás, a földműves gazdálkodás XVIII. századvégi kiteljesedéséig, minden ingó értéket - még az ékszert és a pénzt is - "marhá"-nak nevezte. ARANY János is így használja a "Szondi két apródjá"-ban, amikor SZONDI "A vár piacára ezüstöt aranyt: Sok nagybecsű marhát máglyába kihordat". A nagy folyók mentének törökök által megszállt területein a hadak járása miatt szűnt meg a fokok használata, ezért az ezt követő elmocsarasodást szándékosnak is tekinthetjük. Ahogy máshol az erdőt, úgy az ártéren a járhatatlan lápot vette maga és az ellenség közé a szigetekre költöző falvak népe. Nagyon fontos kihangsúlyozni, hogy az ellenség nem minden esetben a török hadsereg volt, hanem minden katona, aki fosztogatta az agyongyötört parasztokat. „Ezek a mocsarak voltak” - írta JÓKAI Mór - „erős menedéke a magyarságnak tatár és török pusztítás ellen, s egyúttal ígéret földe a szabad vallásgyakorlatnak. Ide se lovas hadakkal, se ágyúkkal, se missionáriusokkal nem lehetett behatolni. ///’ a berek, níulak, erek! ez volt a bölcs hadi taktika, ha túlnyomó ellenség jött, ha a döntő ütközet elveszett. S hiába telepített le a hódító új népet az elhagyott falvakba: az onnan kipusztult, vagy magyarrá lett, mint Szentesen a gyulai pasa által betelepített törökök. ” Az Alföld természeti viszonyaiban a már előbb említett „kis jégkorszak” ugyancsak hozott némi változást. Szabolcs vármegyében falvak tucatjai települtek más helyre az árvizek gyakorisága miatt. A Körösök vidékén fekvő Gyula városáról pedig a híres török utazó, Evlia CSELEBI írja, hogy a lakosok - mint Velencében - egyik háztól a másikig csónakon járnak, és házuk tornácáról halásznak a Körösben. A nyílt vízzel és mocsárral védett ccscdi vár a középkorban 16
