Dunka Sándor – Fejér László – Vágás István: A verítékes honfoglalás. A Tisza-szabályozás története (MKVM, Budapest, 1996)
V. A Tisza szabályozása
Ez történt például az Alsószabolcsi Társulat által Tiszadob és Polgár között kiépített töltéssel is, melyet a miskolci kerületi főnök Sulymosbátnál átvágatott, s a kiömlő víz az egész Hortobágy-medencét elöntötte. Ezt az árvizet írta le JÓKAI Mór is „Új földesúr” című regényében. Az alábbiakat tőle idézzük: „A felháborodott szőke folyam a közepén egészen kidomborodva zúdult nyű- sebesen gátjai közt alá. A töltéseken kívül maradt topoly fák koronái, minek csak a hegye látszott már ki a vízből, mutatták mekkorát kellett annak néhány nap alatt áradni. A nagy száguldó víz színén egyetlen hajót, egy járművet sem látni, máskor e hely malmokkal szokott rakva lenni, amik sorjában, mint vadludak az égben, libegnek a kék víz fölött; terhes hajókat vontatnak máskor alattságra fogott lovak; míg vízmentében mármarosi oláhok tutajai szoktak csendesen vízmentén szállani; közben egy-egy könnyű gőzös füstje is jelt ád a távolból, míg a part mentében halászcsónakok vontatják a kivetett háló apaesúrját, mely magasan áll ki fanyelévcl a vízből; - most mindez eltűnt. A malom összezúzva, letépve láncairól, a járművek partra vontatva, az egész víz színe járatlan, még csak az egyik partról a másikra átjáró komp sem próbálkozik a víz erejével. A kötél feszesen megdagadva húzódik egyik parttól a másikig; a varjúk százával ülnek rajta sorban, mintha az ő számukra volna az csupán ottan. Csak néha rémlik meg az egymás hátára tolakodó hullámok között valami fekete, ami a vízből kétes alakú félrésszel kilátszik. Az ember találgatja, mi lehetne az; darab fa, házból elhozott bútor, vagy holt ember? És a parton mindenki úgy dolgozik, úgy izzad, mintha táborban hányna sáncot ellenség tábora ellen; nyikorgó talyigakerék sírása, csattogó sulyokbak pufogása több az emberzajnál, aki mind nem ér rá most a beszédre, midőn a Tisza a gát utolsó araszát mossa... Egész este volt már, vadludak falkái tértek haza a vetésekről nádasaikba, s a távol falvakból méla cstharangszó tévedezett a Tiszáig; a töltés mentében bükkfakéreg- tiilök messze hangzó szava adott jelt mérföldről mérföldre, hogy a nappali munkának vége van; akik reggeltől napestig dolgoztak, mehetnek pihenni, s következik az éjjeli munka; mert a fáradságos küzdelem éjszaka sem szűn meg; pihent kezek veszik át a letett ásót, kapát, s a töltés munkája halad tovább, elébb hold, aztán fáklyafénynél. ” BODOKI Károly, társulati igazgató mérnök, a Körösök szabályozásának kimagasló alakja 109
