Dunka Sándor – Fejér László – Vágás István: A verítékes honfoglalás. A Tisza-szabályozás története (MKVM, Budapest, 1996)
II. Az egységes szabályozás gondolatának születése
Halmozódó gondok, növekvő igények Az igazi veszélyt természetesen nem az ötletszerűen végzett helyi, többnyire védelmi földmunkák jelentették, hanem a különböző vízhasználatok. Ijesztő méreteket öltött a mederben épített malomgátaknak és a halászati célzatú „vízrekesztések”-nek a környező földek elmocsarasodásában játszott szerepe. Vízimalom a múlt század clcjcn A vízimalmok által okozott gondoknál érdemes megállni egy kicsit! A vízimalmok régtől fogva fontos szerepet játszottak a mezőgazdaság termékeinek feldolgozásában. Értékük ennek megfelelően igen magas volt, hiszen századokon keresztül az állati energián kívüli legfontosabb energiaforrást, a vízi energiát hasznosították. A levéltári dokumentumokban, főleg az adománylevelekben, majd a későbbi határjárásokkal kapcsolatos oklevelekben már a XI-XII. századtól 38 „Forogj malom, őrölj, Ringass, Tisza-víz, Minden utunk vége A semmibe visz. ” (Juhász Gyula, 1919.) kezdve százával szerepelnek a malmok. Szinte minden birtokhoz, adományhoz tartozott egy-két vízimalom. A malomnak a népi mitológiában is megkülönböztetett szerepe volt. A malom a maga fogaskerekes tengelyrendszerével, mozgó köveivel és kerekével egykor a világ egészének összefüggéseit testesítette meg. „Melyik a legdrágább kő a világon ?” - kérdezi olvasóitól az 1758-as Győri Kalendárium, s azonmód megadja rá a választ is: „A malomkő, mert enélkül senki cl nem élhet !” A malmoknak rejtélyes eseteket tulajdonítottak, a molnárok bűbájosságáról, a malomban megbúvó boszorkányokról és garabonciás diákokról szóló meséken nemzedékek nőttek fel. Ha a molnárok bűbájosok nem is, mindenesetre szűkebb környezetük ezermesterei voltak. Nemcsak a malom gépészeti berendezéseihez, hanem a vízvezetés és vízduzzasztás módozataihoz is érteniük kellett. A molnárok által működtetett vízimalmok - forgó kerekeik vízhajtásának módját tekintve - túlnyomórészt „alulcsapott”, vagy ritkábban „felülcsapott” malmok voltak, de a nagyobb folyóvizeken nagy számban horgonyoztak (és dolgoztak) a hajómalmok is. Ez utóbbiakat különösen azért kedvelték, mert a nagyobb
