Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
VII. Új igények a vízgazdálkodásban a századfordulón (1890–1918)
1898-ban Éhen Gyula polgármester kezdeményezte, majd a tervek 1901-re készültek el. A galéria a Perint kavicsrétegébe épült, és ott gyűjtötte össze a vizet. Hogy a szükséges mennyiség biztosítva legyen, a patakot felduzzasztottak. Mivel a galéria keresztezte a Perintet, árvízkor szennyeződés állt be, amit fokozott a közelben lévő vasútépítés, és az ezzel járó földbolygatás is. 19071908-ban a városban a rossz víz tífuszjárványt okozott. Végül a duzzasztást megszüntetve a galériát átalakították, és fúrt kutakból pótolták a vízhiányt.1 3 V Galériával épült 1904-ben a kaposvári vízmű is, amelynek víznyerő helye a Deseda-patak partján volt.132/ Temesváron az 1880-as évektől kísérleteztek vízmű építésével, azonban a Béga vizét — többszöri próbálkozás után sem tudták ivásra alkalmassá tenni. 1904-ben KAJLINGER MIHÁLY szakvéleménye alapján artézi kutakat létesítettek, és ezekből biztosították az ivóvizet. Ipari célokra, öntözésre a Béga szűrt vize szolgált.133/ 1904-ben átépítették a szegedi vízmüvet. Ezentúl nem a Tisza vize jutott a hálózatba, hanem itt is artézi kutakat fúrtak. A kassai vízvezetéket, amely a Csermely-völgyi források vizét hasznosította, 1906-ban helyzeték üzembe. A feltörő víz összegyűjtése itt is galéria segítségével történt.134/ A debreceni városi vízmű első üteme szintén megépült az első világháború előtti időszakban. Az 1911-ben átadott szakasz artézi kutak vizét küldte a hálózatba.135/ Mint a példákból látszik, az ország valamennyi jelentős városában kísérletet tettek az első világháború előtt a vízellátás kérdésének megoldására. A vizsgált időszakban összesen 65 városi vízmű meglétéről van tudomásunk. T. 53. táblázat! Az első világháború előtt a nagyobb községekben is törekedtek a vezetékes vízellátásra. A községi vízművek közül a legfontosabbak a siófoki, ózdi, szigetvári, tokaji, salgótarjáni, sümegi, tapolcai vezetékek voltak, melyeket 1900—1913 között adtak át. 53. táblázat Dunántúl: Buda 1856 Pécs 1892 Budafok 1899 Sopron 1892 Győr 1853 Székesfehérvár 1913 Kaposvár 1904 Szombathely 1906 Pápa- 1898 Veszprém 1896 285
