Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
VII. Új igények a vízgazdálkodásban a századfordulón (1890–1918)
forrásvizekkel is (pl. Kaposvár, Kassa, Nagyszeben, Sopron, Székesfehérvár, Szombathely). A folyómenti városokban parti szűrésű kutak táplálták a vízvezetékeket (pl. Pest, Győr, Komárom, Nagyvárad, Dés, Kolozsvár, Újpest, Kispest stb.).116/ A városi vízvezetékek története ókori és középkori hagyományokra vezethető vissza. Buda középkori vízvezetékét 1718-ban állították helyre, amely a svábhegyi források vizét szállította a Várba. Az 1770-es években a mai Clark Ádám térről a városi „vízgép” segítségével szintén a városközpontba, a Dísz-téren álló közkútba nyomták fel a vizet. A 19.század első évtizedeiben három kisebb vízmüvet is építettek, majd az egész rendszert 1856-ban felújították.11 7/ A vízmű azonban újjáépített formában is csak a lakosság kis részét látta el ivóvízzel, kapacitása 1341 m3/nap volt. 1800-ban a Besztercebánya melletti Zótyomújfaluban épült az első, viszonylag korszerűnek tekintett vízvezeték, majd 1817-ben terv készült a nagyváradi vízműről. 1848-ban Újbányán 5 km-es csőhálózattal építettek városi vízmüvet. Ezt 1853-ban a libicei követte. Szegeden már 1862-ben volt vízvezeték. A Back és fia cég szüretien Tisza-vviet szállított a hálózatba, és a szegedi Várnak külön vízvezetéke is volt. Az 1879-es árvíz alkalmával a vezeték megrongálódott, és a város feltöltése miatt a csövek és utcai kifolyók nagy részét át kellett helyezni. A város ekkor magához váltotta a vízmüvet a tulajdonostól, és elvégezték a szükséges átalakítást.11V Az első nagyvárosi vízvezetéket 1868-ban Pesten építették fel, amelynek üzembe helyezését tekintik a modern vízellátás kezdetének. E vízmű első terveit 1856-ban készítették, majd az 1860-as években magyar és külföldi mérnökök, orvosok újabb javaslatokat nyújtottak be. Egy évtizedig tartó tervez- getés és vita után még nem értek el semmi eredményt, amikor az ügyet a súlyos, 1866. évi kolerajárvány mozdította el a holtpontról. A vízmű végleges tervének elkészítésére és a munka irányítására WILLIAM LIND LEY angol mérnököt, a hamburgi vízvezeték építőjét kérték fel, és a város 1868-ban anyagi támogatást biztosított. A vízmű páratlan gyorsasággal elkészült, és 1869. november 1-én megkezdte működését. 1870-ben a vezetékhez szükséges vizet három db Duna-parti kút biztosította, amelyeket — a későbbi bővítés reményében — a mai Kossuth Lajos téren helyeztek el. Ezekből két db, egyenként 30 LE-s gőzgép küldte a vizet a hálózatba. A vízmű teljesítménye 8210 m3/nap volt, bár a hiányzó mennyiséget a Dunából felszíni vízkivétellel pótolták. Az összes vezeték 81,3 km-t tett ki, a Kőbányán épült tároló térfogata 2310,6 m3 volt. 1870-re 734 házi bekötést létesítettek, amelyek segítségével 37 561 lakos, az összlakosság 20%-a jutott közvetlenül jó ivóvízhez. Ha a közkutakat, utcai kifolyókat figyelembe vesszük, akkor az összlakosság 3/4 282
