Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
I. A merkantilista gazdaságpolitika és az első vízügyi szervezetek (1772–1787)
zető patakok tisztításáról. Csak olyan vízimalmok építését engedélyezik, amelyek a hajózást nem akadályozzák. A gyűlés résztvevői problematikusnak találták, hogy Magyarországon nincs hajózási törvény, amely egy sor kérdést eleve szabályozna. Felvetették hajózási igazgatóság létrehozását is, amely a legfontosabb víziutakkal kapcsolatos feladatokat — a helyi hatóságokat irányítva — végre tudná hajtani.23/ A Duna menti területeken 1770-től a helytartótanács kapcsolódott bele a hajózás ügyének előmozdításába. Az udvari kancellária véleménye szerint a magyar gabona ára azért emelkedett az osztrák piacokon, mert a dunai kikötőkben sok volt a spekuláció, és a hajósok aránytalanul magas összegeket kértek szállítási díj címén. 1772. február 20-án a helytartótanács szerződést kötött a hajósmesterekkel a szállítások lebonyolításáról. Ebben megjelölték a hajósok állomáshelyeit, meghatározták a fuvardíjakat, a vontatók fizetését stb. ígéretet tettek arra, hogy a törvényhatóságok segítségével megszüntetik a hajózás akadályait, és kitisztítják a folyót.24/ Közben Raab javaslata elkészült, és Mária Terézia értesítette a magyar kancelláriát, hogy az államtanács azt hamarosan megtárgyalja.2 5/ Raab tervezete szerint a folyók szabályozásával és a víziutakkal négy osztályból álló, egységes birodalmi szerv foglalkozott volna. Az osztályok — a terv szerint — egyenragúak voltak, és azokat nem központi szakhivatalnak, hanem közvetlenül az udvarnak rendelték alá. Az első osztály, élén GRUBER GÁBORral, a Kulpa Károlyváros és Sziszek közti szakaszán működött volna. Az osztály feladata a Kulpa e szakaszának hajózhatóvá tétele és a Károly-út karbantartása volt. A második osztályt a Száva mellett kívánták felállítani, Sziszek és Zimony között. A birodalmi érdekeket figyelembe véve Raab a szávai és kulpai víziutat fontosabbnak tartotta a dunainál. Míg a viszonylag kis területre két osztályt tervezett, addig a dunai hajóút mellett (Zimonytói az osztrák határig) csak egyetlen kirendeltség működött volna. E dunai osztály vezetőjének KOSZTKA JÁNOSt jelölte, aki később a Maros és Temes vidékén tevékenykedett.26/ Raab a Duna szabályozását hajózási szempontból a Baja-Kalocsa és a Pozsony-Komárom közti szakaszon tartotta fontosnak. Az osztály feladata volt a mellékfolyók rendezése és a parti mocsarak kiszárítása is. Illetékességi körébe tartozott a Tisza, Maros, Dráva, Rába, Vág, Balaton, Fertő, Hanság, a Sam'z-mocsara , a Komárom-Esztergom közti lápvidék, a Pozsony megyei Fekete-víz, a kanizsai, mohácsi, Pest megyei mocsarak. Az osztály — ezek szerint — a Tisza mellékfolyói kivételével az egész ország vízrendszerére kiterjesztette volna hatáskörét. A negyedik osztályt Ausztriába tervezték, feladata a Duna és mellékfolyói rendezése lett volna.2 7/ 15
