Csermák Béla: Hegy- és domvidéki vízrendezés hidrológiai kérdései (VMGT 157. Vízgazdálkodási Intézet, Budapest, 1985)
2. Vízfolyások rendezése
50 jól közelíthető. Ennek a függvénynek a "k" paramétere a Dunántúl északi részén 5, közepén 12, a Dráva menti sávban 7.Az átlagos paramétereket és a vízgyűjtőre jellemző sokévi átlagot felhasználva generálhatunk mesterséges adatsorokat. A mozaik-régióknak egyéb hasznát is vehetjük. Tudjuk pl. hogy a hidrológiai hasonlóság elvét milyen területre alkalmazhatjuk. A mozaik-régiók mindegyikén van vízrajzi megfigyelésbe bevont, különböző (A = 30 - 3000 km2) területi tartományba eső állomás. Az ezeken szerzett tapasztalatok a mozaik-régión belül megalapozottan hasznosíthatók. Nagyobb időegységek (főleg évek, esetleg évszakok, illetve hónapok) idősorai igy a vizsgált szelvényre meghatározott sokévi átlag (átlagok) és a régión belüli (közeli) állomások idősorai alapján egyszerűen, gyorsan és (több bázisállomás használata esetén) közvetlenül ellenőrizhető módon előállithatók. 2.3.2 Árvizi tetőző hozamok számítása A vízrendezési problémák megoldása elsősorban a nagyvizek, ezen belül is a tetőző hozamok - sőt, csak egyetlen hozam, az adott esetben mértékadónak előirt (felvett) árvizhozam - ismeretét igényli. A meghatározás (számítás) módját és részletező voltát a rendelkezésre álló adatanyag és a feladat jellege szabja meg. A méretezés alapjául szolgáló mértékadó árvizi tetőző hozamok értékeit az OVH : OVSz (1981.) a 2.2 pontban ismertetett módon szabályozta. A feladat jellegének szerepe nyilvánvaló: egy bekötőút átereszének hidrológiai és hidraulikai méretezése (a helyismeret birtokában) percek alatt megoldható rutinfeladat,mig egy. kisvízfolyáson létesítendő völgyzárógát árvizi túlfolyójának méretezése a helyi viszonyok alapos ismeretét, nagy gyakorlatot, többirányú megközelitést igényel. Az adatanyag megléte, illetve használata a la p.j án három kategóriát szoktunk felállítani:
