Csermák Béla: Hegy- és domvidéki vízrendezés hidrológiai kérdései (VMGT 157. Vízgazdálkodási Intézet, Budapest, 1985)
4. Vízgyűjtőterületek rendezése
101 L -a lejtő hossza, láb P^q - a 30 perc alatt lehullott zápor két évenkénti maximuma, hüvelyk Ugyancsak az általános egyenlet részleges közelítésének mondható a közismert Meyer-Wischmeier (19659*) összefüggés, a- mely szerint ahol; TF q S o = S. TF 5/3 5/3 3 a fajlagos hordalékhozam, font/s/láb a talaj minőségétől függő (kísérlettel megállapítandó) állandó a lefolyó vízhozam a lejtő hajlása, % Holy (l971.) egyetlen esőre a felszínen lefolyt viz meny- nyisége, a lejtőhajlás és az erózió intenzitása közötti összefüggés vizsgálatakor a következő egyszerűsített képletet vezette le; _ 5 __ c „ rr ahol; E - az erodálható anyag mennyisége, kg/ha/10 perc 0 - a felszínen lefolyt viz intenzitása,m3/ha/10 perc í - a lejtőhajlás, % A Budapesti Műszaki Egyetemen folytatott vizsgálatok szerint (Dong, 1974.) a talajerózió és a lejtő hajlása, valamint hossza közötti összefüggés az alábbi alakban adható meg: A = a L ahol: A a m n- a lemosott talaj mennyisége, t/ha/év- a talaj ellenállóképességének tényezője; szokásos értéke 1,5 (gyengén ellenálló) és 0,5 (nagyon ellenálló) közötti- szokásos értéke az első 250 m-en 1-nél kisebb, e felett 1-nél nagyobb- szokásos értéke 1,4 - 2,0 4.1.2.2 Vonalas (mélységi) erózió A lejtőn koncentráltan lefolyó nagy tömegű viz árkos eróziót okozhat. Árkos kimosódások szántóföldön általában a természetes hajlatokban keletkeznek; árkos eróziót okozhat a hely
