Csath Béla: A Zsigmondyak szerepe a magyar vízkutatás és fúrás történetében (Vízügyi Történeti Füzetek 12. Budapest, 1983)

X. A Zsigmondy-cég munkái századunk elején

tett versenytárgyalásra 5 ajánlat érkezett be Kalamaznik Nándor és Tsa., Leféber Ágoston és Beck Lajos, Lapp Henrik Rt, Zsigmondy Béla és Zaboreczky Ferenc vállalkozóktól. A verseny élességére jellemző, hogy Zárka Elemér budapesti magánmérnök, Kecskemét város műszaki tanácsadója, a döntés előtt egy héttel kelt, a törvényhatósági bizottsághoz intézett levelében [107] azzal próbálta védeni Zsigmondy ajánlatát, hogy a kiírásban „a szokottnál súlyosabb kitételek tétettek. Ez aztán azt eredményezte, hogy a szakvállalkozók egy része nem pályázott, vagy külön feltételeket szabott, s a másik része pedig magas egységárakat adott meg". Kétségét fejezte ki továbbá „miszerint a Leféber és Beck cég eleget tud-e tenni a súlyos kikötéseknek, s nem lesznek-e kellemetlenségek és bizonytalan kimenetelű pereskedések abban az esetben, ha a vállalkozó a kikötéseknek megfelelni nem képes". A törvényhatósági bizottság ennek ellenére Leféber Ágoston és Beck Lajos társvállalkozóknak ítélte oda a munkát [107]. A tárgyalt periódusban (1901 — 1910) víz-fúrást készített a Zsigmondy cég többek között — vízművek részére (Szegeden 2, Székesfehérváron 18, Kaposváron 4, és Eperjesen — ma (Presov, Csehszlovákia — 1 kutat), — községek és városok részére (Nyíregyházán, Tokajban, Törökszentmiklóson, Keszthelyen, Balatonföldváron, Deliblát-Rosianán 1-1 és Kecskeméten az elmegyógyintézet részére 4 kutat), — fürdők részére lElőpatak — ma VSlcele, Románia), — ipartelepek részére (Aradon a Hungária Pamutgyár, Kőbányán a Haggenmacher, Dreher és a Polgári Serfőző részére), — uradalmaknak (Felsősegesden, gr. Széchenyi Bertalan, Radosnán — ma RadoSina, Csehszlovákia — Gregersen C. és fia, és Lajtapordányon — ma Leithaprodersdorf, Ausztria — herceg Esterházy megrendelésére, — e 370,84 m-es fúrás azért említésre méltó, mert ezen a munkahelyen dolgozott először Zsigmondy egy Lapp-féle fúróberendezéssel, — továbbá s tolnamegyei Fácános-kertben br. Dräsche Richárd megrendelésére 10 kutat a birtok különböző helyein) és végül — a MÁV megbízásából (Indián — ma Indjija, Jugoszlávia —, Oravicán — ma Oravita, Románia — és Strivojna Vrndjé-ben). A 150 talajkutató fúrás közül a legtöbbet Szerencsen, a cukorgyár részére készítette (47 fúrás 1142 m hosszban), majd Torda város (ma Turda, Románia)'részére mélyített 27 fúrást 192,68 méter hosszban. Szénkutatásra Bihar megyében (Nagybáród, ma Borod, Románia), Hevesben (Szék), Komárom megyében (Környe és Kecskéd) és Nógrád megyében (Rapp-Romhány és Verőce) került sor. Ugyancsak ebben az időben több híd építésében is részt vett a cég, közelebbről a zentai (ma Senta, Jugoszlávia) és a técsői (ma Tacsovó, Szovjetunió) Tisza-híd, az újaradi és aradvári Maros-híd, a gombosi (ma Bogojevo, Jugoszlávai) vasúti Duna-híd és a szeredi (ma Sered, Csehszlovákia) Vág-híd építésében. Ismét Zsigmondy közéleti tevékenységére vall, hogy a Magánmérnökök Országos Szövetsége 1911. évi közgyűlésén a szövetség megalapítása és fejlesztése terén szerzett érdemeiért, és különösen a kezdeti nehézségek legyőzésében kifejtett tevékenységének elismeréseképpen bekerült a választmányba. Ugyanebben az évben a szövetség az Országos Középítési Tanácsban való képviseletével az 1912—16. évek tartamára Fischer Henriket és Zsigmondy Bélát bízta meg.