Csath Béla - Deák Antal András - Fejér László - Kaján Imre: Magyar vízügytörténet (Pro Aqua Alapítvány – EJF, Baja, 1998)
6. Kaján Imre: Árvizek és törvények
6. ÁRVIZEK ÉS TÖRVÉNYEK elzárása körül alakult ki. Volt, aki a déli vasúti hídhoz vezető zárt töltéstől árvízveszély kialakulását várta (hogy az útjában lesz a Tétény felé vonuló árnak), mások a Duna budafoki (promontori) ágának vízemésztését tartották árvízkor elégtelennek, s a Soroksári-Dunaág elzárása ellen voltak. Ez utóbbiak szakmai érveihez csatlakoztak a Duna-ág érdekelt birtokosai-termelői, akik a jó budapesti (hajóval elérhető) piacukat féltették. A Soroksári Duna-ág elzárása pedig a szabályozás és árvízvédelem kulcskérdése volt, hiszen így a Dunán levonuló jeges ár egyetlen mederbe szorulván nem akadt meg a Csepel-sziget csúcsán, továbbvonulhatott dél felé Az elzárást tehát 1871-ben egy kővel telt uszály elsüllyesztésével elvégezték, majd fölé zárógátat (az ú.n. Gubacsi-gátat) emeltek. A főváros védművei 1875 őszére Készültek el, A legjobbkor, mert 1876. februárjában jeges árvíz vonult le a Dunán, nem kis riadalmat okozva: a jég ugyanis ismét több helyen is elakadt. Előbb a Dunakanyarban okozott nagy pusztítást a szigetcsúcsokon megakadt jég (Esztergom, Nagymaros, Vác, Bogdány, Szentendre került víz alá), majd Budapesten ugyan akadály nélkül haladt át, a főváros alatt több helyen is újból torlódott, elöntve a Csepel-szigetet és a Duna-vidék egyéb vízközeli tájait. 25 25. ábra A pesti gyámegyed az 1876. évi árvízkor A nagy árvizektől elszokott nép a bajt a fővárosi műveknek tulajdonította: a felháborodott ínségesek haragjától a Gubacsi-gátat katonasággal kellett őriztetni. De nem volt még vége: a jeges ár még le sem vonult, mikor március elején hatalmas (jégmentes) hóolvadásos árvíz vonult le a Duna völgyén (vízhozama 1965-ig mértékadó LNV volt),amely a budai Rácvárosban és a pesti oldalon a Váci út ipartelepein okozott károkat, A szabályozások kezdetekor tett hangzatos kijelentések, melyek az árvizek egyszer és mindenkori kivédését hirdették, egy csapásra hiteltelenné váltak a nagyközönség szemében. Hiába érvelt a szakma, hogy a védművek milyen jól helytálltak, nem hitte el senki, hogy nem jöhet Budapestre újabb jeges ár. Nem is volt igaz: ez volt az 1876. évi árvíz legfőbb tanulsága; nem volt elég a városi műveket megépíteni, az alsó Duna-szakasz rendezését Mohácsig el kellett végezni ahhoz, hogy jégtorlasz-keletkezés miatt Budapesten ne legyen víz-visszaduzzasztás. Az árvíz után a partfalak magasságát 3 lábbal (kb. 93 cm-el) megemelték, de a legfontosabb fejlemény az 1880. és 1881. évi törvények által a Budapest alatti Duna szabályozásra biztosított források, majd a munka alig egy évtized alatti elvégzése volt. Fontos tanulságokkal szolgált a mérnökök számára a közvélemény rájuk zúduló haragja és nyomása. Megtehették volna - hisz még országgyűlési megkeresés is volt ez ügyben - hogy népszerű döntést hoznak, s megnyitják a Soroksári Dunát. Mégsem ezt tették, hanem legjobb szakmai meggyőződésük szerint cselekedtek. Az idő őket igazolta: 1876 után egyetlen árvíz sem okozott komoly gondokat Budapesten, mert a magyarországi Közép-Duna szabályozására sikerült pénzt keríteni. Ehhez szükség volt a mérnökök állhatatos kiállására és szakmai álláspontjuk következetes képviseletére. A kérdéskör fontosabb forrásai: Jégszakadás és Duna kiáradása... . Pest-Buda 1838. Budapest, 1988. Dokumentumok az 1838-as pest-budai árvíz történetéből. Budapest, 1988. 62
