Czaya, Eberhard: A Föld folyói (Gondolat, Budapest, 1988)

VIII. Megzabolázott folyók

Elsősorban a háborús pusztításokkal ma­gyarázható, hogy az egykori öntözőcsator­nák Mezopotámiában sokfelé már csak a si­várrá vált földet átszelő, omladozó falú ár­kokban ismerhetők fel. Más esetekben a ter­mészet erői: mederváltoztatások, dűneván- dorlások, éghajlat-ingadozások indították el az öntözéses művelés hanyatlását. így például a Tarim-medence vízrajzi változásai nem csupán a Selyem-út déli szárnyának megszűnését vonták maguk után, hanem egykor virágzó oázisvárosok elnéptelene­déséért is felelőssé tehetők. A Föld sok területén ma is évezredes mód­szerekkel történik az öntözéses gazdálko­dás. Egyiptomban és Indiában, ahol az élel­miszer-szükséglet jelentős részét a hagyo­mányos módszerekkel termelik, a betakarí­tott termés ma már alig elegendő a lakosság ellátására. Ezekben az államokban és még számos fejlődő országban az egy főre jutó élelmiszeradag növelését csak az öntözéses gazdálkodás kiterjesztése és belterjesebbé tétele tenné lehetővé. A modern öntözési módszerek hatékonysá­ga éppen ezeken az ősidők óta öntözéssel művelt területeken igen szembetűnő. Az asszuáni gát függetlenítette az egyiptomi parasztokat a Nílus áradásaitól, és lehetővé tette a megművelt területek jelentős növelé­sét is. A Tarbela-gáttal felduzzasztott Indus 3,2 miihó hektárt fordít termőre, és Pakisz­tán egyszer tán búzát és húst exportál majd... A mesterséges öntözés azonban nemcsak a fejlődő országok számára fontos. A vízzel ellátott területek nagysága éppen a két ve­zető ipari országban növekedett leggyor­sabban. Az Egyesült Államok és a Szovjet­unió a mezőgazdasági termelés növelését az öntözéshez kapcsolódó egyéb korszerű me­zőgazdasági módszer segítségével kívánja elérni. A vizet ehhez mindkét országban a folyók szolgáltatnák. A modern öntözéses gazdálkodás klasszi­kus példáját az USA-beli Colorado mentén találjuk. A Sziklás-hegység hómezőin ere­dő folyó 2250 km-es útján hét, többnyire jelentős vízhiányban szenvedő állam terüle­tén halad keresztül, mielőtt eléri a Kalifor­niai-öblöt. A Colorado-terv két legfonto­sabb építménye a 222 m-es magasságával a Föld legmagasabb koronájú gátjának szá­mító Hoover-gát és a Boulder-gát, amely a folyó alsó szakaszának árvízmentesítésére hivatott. A Colorado vizével öntözik az ari­zonai Yuma-kerületet és a száraz Dél-Kali- fomiát is. Csupán az ottani Imperial-völ- gyet 2735 km hosszú vezetékrendszer há­lózza be. Az öntözés a száraz forróságú völ­gyet a kaliforniai narancs-, citrom- és cit- rancsültetvények központjává varázsolta. Emellett a Coloradóból nyerik Kalifornia ivóvízszükségletének nagy részét is. A Par- ker-tárolótavat a 225 km hosszú, hegysége­ket, homoksivatagokat, alagutakat átszelő Metropolitan-vízvezeték csatorna- és cső­rendszere köti össze Los Angeles városával. A leágazó elosztóvezetékek összhossza a 120000 km-t is meghaladja. A Coloradóhoz hasonlóan több más folyón is „eret vágtak”. A Rio Grande határfolyót közösen kihasználó USA és Mexikó annyi vizet nyer ki a folyóból, hogy a Mexikói­öbölben lévő torkolatánál csak kicsiny vízér jut a tengerbe. Az USA északnyugati részén, a Columbián épített Grand Coulée- és Bon- neville-gát 400 ezer hektárnyi területet lát el éltető vízzel. A Missouri felső szakaszának már igen előrehaladott szabályozásától 1,2 miihó hektár öntözését várják... A Szovjetunióban is hallatlan erőfeszítése­ket tesznek, hogy a mezőgazdaságot, első­sorban a sztyepvidékeken és a sivatagokban még több vízzel lássák el. Egyedül az 1958- ban elkészült Kuj bis évi-víztároló egymillió hektárnyi föld öntözését tette lehetővé a Volgától keletre. A Donon létesített Cimljanszki-víztároló a Rosztov és a Ma- nics-csatoma közötti területet látja el. A 600 km hosszú Manics-csatornáról leágazó ön­töző- és elosztóvezetékek hálózata 5,5 mii­hó hektárnyi búza- és gyapotföldre viszi el az éltető vizet. A Dnyeper öt duzzasztómű­180

Next

/
Oldalképek
Tartalom