C. Király Mária: Mezőgazdasági vízgazdálkodás, öntözés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978)
5. Az öntözőfürt, az öntözőrendszer - 5.1 Az öntözővíz beszerzése
lyeknek természetes vízhozamát víztározóból vagy másik völgy felszíni vizeiből (esetlegfelszin alatti vizekből) táplált csatornából növelik. A felszíni vízkészletek hasznosítása érdekében egyre nagyobb jelentőséget kapnak a víztározók. Természetes nyári vízkészleteinket ugyanis — a Duna, a Rába és Dráva kivételével — általában már felhasználjuk, ezért az öntözés fejlesztéséhez szükséges további vízmennyiséget a Dunántúl nagyobb részén, az északi peremvidéken, a Tisza és a Kőrösök völgyében már csak vizpótlással (víztározással) lehet biztosítani. A szükséges vízmennyiség biztosítása azonban az öntözővíz beszerzésének csak egyik — bár legfőbb — tényezője. Fontos szempont a víz szintje is. Az üzemeltetés szempontjából ugyanis nem közömbös, hogy a viz beszerzése gravitációsan vagy csak szivattyúzással történhet. A gravitációs viznyerés lehetősége ugyanis nemcsak az üzemeltetési költségeket csökkenti, hanem jelentősen növeli az üzembiztonságot is. Ezért — a gazdaságosság határain belül — a gravitációs megoldásra kell törekedni. Részben ennek érdekében csatornázzák például a Tiszát és a Kőrösöket, valamint a kisebb folyókat, vízfolyásokat és patakokat is. A Tisza és a Kőrösök csatornázása — az öntözővíz gravitációs beszerzésén túlmenően lehetővé teszi e folyókon a hajózást és a vizienergia-termelést is. A komplex hasznosítás eredményeként a vízlépcsők létesítése gazdaságosabb. A többcélú hasznosítás érdekében a vízlépcsőket általában 3 mütárgyrészből alakítják ki: a duzzasztóműből, a hajózsilipből és a vízerőműből. A kisebb folyókon, vízfolyásokon és patakokon a hajózás és a vízenergia-termelés általában nem gazdaságos. Ezért ezek a vízlépcsők rendszerint csak duzzasztóműből (egy vagy két nyílású táblás vagy nyerges gátból) állnak. Nagy esésű patakokon a fixgát alkalmazása is szóbajöhet. A felszíni vizekből való vizbeszerzésnél fejlesztési és üzemeltetési szempontból egyaránt fontos feladat a vízmérleg elkészítése. A fejlesztés során azért jelent ez különösebb problémát, mivel a víztározók és a duzzasztók helyének és nagyságának megállapitása a tervezett vízmérleg alapján történik. A vízmérleg elkészítésekor az öntözések, a halastavak, az ipari- és ivóvíz szükségletek és az egyéb vízszükségletek vízigényét is meg kell állapítani. Ezután következik az igények kielégíthetőségének a vizsgálata. Ennek során - a gazdaságosság figyelembevételével kell megállapítani, hogy mennyi a természetes vízhozam, továbbá hány helyen és mekkora tározók kialakítását teszik lehetővé:- a hidrológiai viszonyok (vizgyüjtő-terület nagysága, csapadékadatok, lefolyási tényezők), — a domborzati és geológiai adottságok (a völgykatlanok alakja, fenékesése, nagysága, a kőzetek vízzárása). Ily módon kialakítható a vízmérleg két oldala; az igények és a rendelkezésre álló készlet. Ezután gazdaságossági vizsgálatokkal kell a mérleget egyensúlyba hozni, vagyis az igényeket és a biztosítható készletet optimáli- 269 -
