Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó: Vízellátás a 19. század közepétől a második világháborúig - VII. Közműves vízellátás
Vízellátás a 19. század közepétől a második világháborúig A kőbányai vízmű ciszternájának építése Krisztinavárosi és József-hegyi medencébe továbbította a vizet. A magasabb övezetek kiépítése 1882-ben történt meg. A budaújlaki vízmű megépítése lehetővé tette a budai és a pesti hálózat összeköttetését, mely a Margit-hídra szerelt 500 mm-es csővezetékkel 1884-ben meg is valósult. Az Országház megépítése miatt a Flotillen-platzon lévő ideiglenes vízmüvet fel kellett adni. A gépház áttelepítése, a Margit-híd feletti partszakaszon tovább épült újabb (565 m-es) galéria és 2 db aknakút, valamint a Népligetben létesített kisegítő vízmű nem tudta fedezni az igényeket. így merült fel a végleges pesti vízmű megépítésének szükségessége. A Fővárosi Tanács 1884-ben bízta meg Wein Jánost azzal, hogy az általa végeztetett talajvizsgálatok eredményei alapján dolgozzon ki tervezetet egy olyan építendő végleges vízműre Káposztásmegyer és Dunakeszi határában, amely "képes lesz a fővárost jó és egészséges vízzel hosszú időn keresztül ellátni" Wein János javaslata szerint galériás vízbeszerzés biztosította volna a parti-szűrésű vizet a teljes fogyasztói kör részére, vagy kettős vezeték kiépítésével az ivó és háztartási vizet a partiszűrésű mű, az ipari, öntözési és mosási célra szüretien, ülepített Duna vízzel táplált vezeték szolgáltatta volna. A javaslatok feletti vita évekig tartott. Végül a drezdai vízmű igazgatójának, Bernhard Salbachnak szakvéleménye segítette elő az elhatározást. O a víztermelésre harminc akna- kűt megépítését javasolta Wein galériás elképzelésével szemben. így azután a Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1892. év májusában elfogadta a kutas és egyvezetékes megoldást. A Káposztásmegyeri Vízmű építése a mai főtelep területén 1893. április 1-jén kezdődött meg. Több részben és az egyes részeken belül több szakaszban épült meg a vízmű. A teljes művet 1904. április 21-én helyezték üzembe, a napi 180.000 m3-t szolgáltató mű 14.282.816 koronába került. A rendszerhez a Palotai-szigeten 7, a bal parton 34, a szentendrei szigeten 32, így összesen 73 aknakút tartozott, a Duna meder alatt 3 bújtató készült és 4 gőzüzemű gépház nyomta a vizet a 2 db, 1200 mm átmérőjű öntöttvas főnyomó vezetéken keresztül a városba. A Káposztásmegyeri Vízmű építésével egyidejűleg (1904- ben) helyezték üzembe a gellérthegyi 17.500 m3-es medencét a nyomásviszonyok és a víztermelés egyenletességének biztosítására. 1896-tól Kajlinger Mihály vette át a Fővárosi Vízmű vezetését, nevét az általa kialakított aknakutak őrzik. A Káposztásmegyeri Vízmű építésével párhuzamosan történt meg a Budaújlaki vízmű 84 m-es galériával és 4 aknakútA pesti szivattyútelep kazánháza, 1900 tál való bővítése, mely 48.000 m3-re növelte a napi termelést. Később 1911-ben összekötötték a gellérthegyi medencét a budai csőhálózattal és a zónás ellátás újabb átemelővel, medencékkel bővült, valamint az Újlaki telep teljesítőképességét újabb 3 aknakút bekapcsolásával 60.000 m3/napra növelték. Bár az első világháború idején az ivóvíz szükségletet csak a 51
