Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XX. A vízellátás erőteljes fejlődésének időszaka (1960-1990 között)
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően I. sz. vízműtelep szűrőház belső napi 20 ezer m3-t és a hálózat hossza 114 km volt. Megépült a szolgáltató vállalat központi telepe az Izsáki úton, ahol korszerű gépház és 1500 m3-es tárolómedence is létesült. A város különböző lakótelepein felépített lakások, ipari üzemek és intézmények egyre több vizet igényeltek. Ezért vált szükségessé a Csongrádi út mentén a II. számú vízmű telep megépítése. Itt az 1970-es években 26 db mélyfúrású kút, zártszűrős vas-mangántalanító, 2 x 2000 m3-es, és 2 x 1500 m3-es térszíni tároló, illetve magasnyomású gépház épült. A vízmű telep 2 db NA 400-as vezetékkel kapcsolódik a városi hálózathoz.A vízmű fejlesztés következő ütemében 1977-1987 között a III. számú vízbázis kialakítására került sor. Ez a víztermelő telep Nyárlőrinc térségében épült meg 15 db mélyfúrású kúttal, és főnyomó vezetékkel. A biztonságos ellátás érdekében elkészült a II. és III. számú vízmű telepeket összekötő 17 km hosszú, NA 700-as vezeték. 1985-ben helyezték üzembe az Ipoly utcánál a 3000 m3- es, kehely alakú vasbeton víztornyot. Kecskemét vízműve 1987. után a három vízmű telepről főnyomó vezetékeken, a nagy átmérőjű körvezetéken és a 374 km hosszú elosztóhálózaton keresztül biztonságos ellátást tud nyújtani a város és néhány kapcsolódó település részére. Tiszakécske vízmüvének kiépítése Okécske és Ujkécske lakói ásott kutakból és a Tiszából fedezték vízigényüket. Az első artézi kutat 1893-ban fúrták, majd a 20. század első évtizedeiben 17 további kút készült. A kutak fúrására és a vízelvezető rendszerek kialakítására mindkét Kécskén kúttársaságok alakultak. A vízellátás e módja 1960-ig működött a már egységes Tiszakécskén. A közműves vízellátás kiépítése 1961-ben kezdődött meg. A 61-ben és 64-ben fúrt két kút hidroforos üzemben a központot látta el. A következő években további 2 db 200-250 méter mély kút, térszíni tároló (2 x 150 m3), gépház és 69- ben hidroglóbusz készült. Ezekhez kapcsolódva épült folyamatosan az elosztó hálózat. A szomszédos településekre is kiterjedő kistérségi rendszer tervei 1970-ben készültek, kiépítése 1972-ben indult meg. A rendszer Tiszakécske, az üdülőterület, Tiszabög, Lakitelek, Tőserdő, Tiszaalpár, Tiszaújfalú települések egységes ellátására épült meg. A kistérségi rendszerhez csatlakozó településeken korábban fúrt kutakat, önálló vízműveket az egységes ellátó rendszerbe kapcsolták, vagy a gazdaságtalanul üzemelőket felszámolták. Az 1980-as évek végére további mélyfúrású kutak létesítésével és bekapcsolásával kialakult a vízellátó rendszer, melynek központi 9000 m3/nap kapacitású vízmű telepe Tiszakécskén van, ahol 1993-ban gáztalanítót, vas-mangán- talanítót, 2 x 500 m3-es tárolót és klórdioxidos fertőtlenítőt helyeztek üzembe. Ugyancsak akkor készült el az 1000 m3- es víztorony is. A 191 km-es hálózattal és 9 db mélyfúrású kúttal kiépült rendszer része a Tőserdőn 1979-ben épült 500 m3-es víztorony is. Pest megye várossá fejlődő nagyközségei vízmüveinek kiépítése Budapest déli peremén, a Csepel-szigeti vízbázis szomszédságában három település Szigetszentmiklós, Tököl, Dunaharaszti helyzete különlegesnek mondható. Szigetszentmiklós vízellátása szervesen kapcsolódik a Fővárosi Vízművekhez. Eredetileg a Csepel Autógyár ivóvíz igényének kielégítésére létesült önálló vízmű. A település belterületi lakosságát ásott kutakkal látták el. A vízminőség romlása miatt szükségessé vált az 1970-1980-as években a főváros számára létesített vízbázishoz való csatlakozás és a község vízhálózatának társulati úton való kiépítése. Elasonló módon Tököl község vízhálózatát is a Csepel szigeti vízbázisból induló fővárosi fővezeték látja el. A két település elosztóhálózata az 1980-as években épült meg és elkészülte után a Fővárosi Vízmű a két települést összekötő vezetéken keresztül átlagosan napi 5000 m3-t, majd Szigethalom csatlakozása után átlagosan 5.850 m3/nap vizet ad át vízmérőn keresztül. Dunaharaszti közműves vízellátása ugyancsak a Fővárosi Vízművekhez való kapcsolat kiépítésével valósult meg az 1970-es években. Az elosztó hálózat, mely az egész településre kiterjed társulati beruházás keretében épült meg. Az átvett vízmennyiség átlagosan 4100 m3/nap. Ráckeve külterületén a főváros ellátására létesült kútsor és később vízkezelő mű, a várost azonban önálló vízellátó rendszer szolgálja ki, mely az 1970-es évek végén épült meg. A 6 db mélyfúrású kút közvetlenül a hálózatra dolgozik. Egyedülálló módon a városban három db hidroglóbusz is felállításra került. A napi fogyasztás 3-4 000 m3 körüli. 148
