Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó: Vízellátás a 19. század közepétől a második világháborúig - IX. A két világháború között épült vízművek
A két világháború között épült vízművek Albertfalva számára önálló vízmű épült és nem csatlakozott a község a már akkor üzemelő budafoki vízműhöz. A Duna-parti kavicsrétegbe három 8-10 méter mély akna kutat és két 11 méter mély cső kutat mélyítettek. Ezek vizét szivornya gyűjtötte össze, és szivattyúk továbbították a teljes lakosságot ellátó 16 km hosszú hálózatba, illetve a község felett téglából épített 500 m3-es medencébe. A termelt víz minősége nem volt kifogástalan (íz, szag, vastartalom), így a későbbiekben klórozást vezettek be. Újpest város a századfordulón gyors ütemben fejlődött az ipartelepek kialakulása következtében. így 1912-ben szükségessé vált a lakosság vízellátásának megteremtése. Érdekes módon a város nem csatlakozott a területén épített és keresztül haladó Fővárosi Vízmű létesítményeihez, hanem önállóan oldotta meg a vízellátást. Újpest vízmüvét magáncég az Ister Magyar Vízmű Rt. építette és üzemeltette. Vízbeszerzés céljából a Népszigeten épült 6 db aknás kút és a további szakaszos fejlesztés keretében részben a szigeten, részben a szemben lévő Duna-parton 45 db csőkút. A 8 méter mély kutak a folyó kavicsteraszából termelték a vizet, melyet szivattyúk továbbítottak a szivattyúház gyűjtőmedencébe és innen centrifugál szivattyúk nyomták a 400 mm-es fővezetéken keresztül a hálózatba, valamint az 1500 m3-es (ma is álló) 1912-ben épített víztoronyba. A későbbi időszakban - a 30-as években - a kutak víztermelése kolmatáció következtében csökkent, a vas és mangántartalom növekedett. így került sor az évtized második felében a magyarországi első csápos kút létesítésére a Népszigeten, ugyanakkor több kutat kiiktattak a termelésből. A vízminőség javítása érdekében zártszűrős vas- és mangán- talanító berendezést és klórgáz adagolást helyeztek üzembe (a később leszerelt vas-mangántalanító szűrőtartályok napjainkban is üzemelnek Debrecenben és Győrben). A víztermelő és kezelő telep bővítésével együtt újabb 400 mm-es öntöttvas fővezeték és ehhez kapcsolódva több km elosztóvezeték is épült. Újpest lakosságának vízellátottsága az 1930-as évek közepén már 90%-os volt. Az Újpesti Ister vízműhöz kapcsolódott Rákospalota is, melynek közműves ellátását az elosztóhálózat bővítése biztosította. A főváros déli peremén épült városok, községek vízellátását szolgálta az első világháború folyamán a Wekerle-lakótelep részére az Államkincstár által finanszírozott és később is fenntartott vízmű. Ez a Wekerle-telepi vízmű a Budapest és Kispest között létesített lakótelepen kívül Kispest, Pestszenterzsébet, később Csepel, Soroksár és Pestszentlőrinc lakossága számára biztosította a közműves vízellátást. A vízmüvet 1919-ben helyezték üzembe, majd két évtizeden keresztül folyamatosan fejlesztetek. A második világháború előtti időszakban ez volt az egyetlen állami tulajdonban és kezelésben működő vízmű. Az ún. Wekerle-telepi vízmű táplálására Csepel sziget északi részén, Csepel és Szigetszentmiklós között 5 db aknakút és 3 db csőkút készült, ami további 4 aknakúttal bővült. Az akkor kiépült kúttelep lett évtizedek múlva a Fővárosi Vízművek déli vízbázisának az alapja. A kutak mellett létesített szivattyúház a Soroksári Duna- ágat keresztező két fővezetéken (NA 400 és NA 600) keresztül szolgáltatott vizet kezdetben a Wekerle-telep és Kispest, a későbbi években épült leágazások segítségével Pesterzsébet és Soroksár részére. Az első ütemben Kispesten 1000 m3-es víztorony épült, majd az 1920-as években elkészült az ún. 6000 m3-es Gloriette medence, mely lehetővé tette Pestszentlőrincnek a rendszerhez való kapcsolását. Ugyanebben az időben csatlakoztatták a vízműhöz csepeli fogyasztókat is. Az 1930-as évek végén a vízmű több mint 200 km hosszú elosztóhálózaton keresztül szolgáltatott vizet. Kispest ellátottsága 90%-os, Pesterzsébeté, Csepelé 55-60%-os volt. Összefoglalásul elmondható, hogy a főváros körüli települések többségének vízellátása a második világháború kezdetén az akkori igényeknek megfelelő színvonalú volt. IX. A két világháború között épült vízművek Nagykanizsa közműves vízellátása Az első világháború alatt, 1916-ban a város déli részén Kö- zép-Európa legnagyobb - 3600 ágyas - katonai kórházát építették fel. Ennek vízellátására 2 db fúrt kút, 6 km vízvezeték és egy 75 m3-es víztorony létesült. Ezt követően a kórháztól kb. 4,8 km-re katonai iskola is épült, melynek ellátása a kórházi vízműről a városon áthaladó vezetéken Vedres (Vojcsik) Lipót, a főváros vízellátásának szakembere 67
