Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XX. A vízellátás erőteljes fejlődésének időszaka (1960-1990 között)
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően ri IV. számú gépház, a budai oldalon a Békásmegyeri új gépház, délen pedig az új Csepeli gépház. Az eredetileg 400 ezer m3/nap víz átemelésére tervezett Káposztás-megyeri IV. gépház üzembe helyezésére 1975- ben került sor. Szivattyúegységek cseréje után a telep a tartalék gépeket nem számítva 600 ezer m3/nap szállítására alkalmas. A gépházhoz három főnyomó vezeték, a pesti III, IV, V. számú kapcsolódik. Ezeken keresztül jut el a víz a pesti alapövezetbe. A III. főnyomó vezeték még a 1960- as években épült, a IV-es főnyomó vezetéket, mely a Dunával párhuzamosan halad, 1970-1975-ben fektették le. Induló szakasza, NA 1600-as SENTAB cső, majd fokozatosan csökkenő keresztmetszettel, NA 1800-as vezetékkel végződik a Boráros térnél. A 13,5 km hosszú, NA 1200-as V. számú fővezeték Pest északi és keleti peremén haladva éri el a Rákosszentmihályi medencét, mely 1979-1985 között épült meg. Az 1970-es évek elején kiderült, hogy a meglévő Budaújlaki gépház nem képes az igények kielégítésére, ezért az 1974-1977-es években megépítették az új gépházat, mely a Duna alatti bujtatókon keresztül érkezett vizet továbbítja a budai alapövezetbe. Az 1990-es évek elején végrehajtott gépcserék után a telep névleges kapacitása napi 550 ezer m3. Az átemelő teleptől indul a Budai m. főnyomó vezeték, mely a Duna mellett a Szarvas térig, NA 120-as SENTAB csőből épült. Itt csatlakozik a Pesti IV. fővezeték Erzsébet hídi leágazó ágához. Alapvető rendeltetése azonban a Krisztinavárosi medencék töltése, a Csalogány utcától induló NA 1000-es fővezetéken keresztül. A 13,6 km-es fővezeték építése viszonylag hosszú ideig tartott. (1969-1978) A Csepel szigeti víztermelő telepek kútjaiból termelt víznek a fővárosi hálózatba való továbbítására épült meg az új csepeli gépház, A Krisztina gépház a déli főtelep 1975-80 között. Az 540 ezer m3/nap kapacitású átemelő telep a pesti alapövezet hálózatába, medencéibe továbbítja a Nagy-Duna partjára telepített kútsorok vizét, a Ráckevei Duna partján épült szigetszentmiklósi csápos kutak ugyanis közvetlenül a hálózatra termelnek. A déli főtelep gépházától a pesti alapövezet felé három, a budai oldal felé egy főnyomó vezeték épült. A Délpesti I. főnyomó vezeték a város határán kívül halad, a szigetszentmiklósi kutak csatlakoztatása után keresztezi a Ráckevei Duna ága és Soroksáron áthaladva éri el a pestszentlőrinci Gloriette medencét. A 1,5 km hosszú fővezeték 1971- 75 között épült meg. A Délpesti II. számú 9,2 km hosszú, NA 1200-as főnyomó cső Csepelen keresztül haladva, a Ráckevei Duna ágat keresztezve a főváros déli részén táplálja gerincvezetékeken keresztül a hálózatot. A Délpesti gerincvezeték a Délpesti I. számú főnyomó vezetékből ágazik le. A főváros déli részén a 9,6 km hosszú fővezeték 1983-85 között épült meg. A pesti alapövezet Buda déli területeire átnyúló részébe a Dél-budai főnyomó vezeték juttatja el a Csepel szigeten termelt vizet. A kezdeti 1,6 km-es szakasza és a mederkeresztezés után az NA 1600-as fővezeték Budafokon áthaladva a Karolina út környezetében halad a Sánc utcai medencéig. A 10,8 km hosszú fővezeték 1974-1977 között épült meg. Ehhez a fővezetékhez Délbuda, Budafok, Budaörs ellátása céljából több gerincvezeték csatlakozik. A főváros biztonságos vízellátási rendszere kiépítéséhez a vízbeszerzés, átemelő telepek, fővezetékek létesítésén kívül a tároló térfogat növelésére is szükség volt. Ezt megvalósítandó 1970-1990 között 25 db különböző térfogatú meden121 A Főtelep vezérlője
