Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
8. Szabatos vízrajzi szintezési hálózat fejlesztése a századfordulón
8.12. DRÁVA MENTI SZINTEZÉSEK A Vízrajzi Osztály 1888. évi munkatervében szerepelt már a Dráva, a Mura és a Maros folyók vízmércéinek rendezése, elsősorban pedig a vízmércék alapszintjének (hasonlítósíkjának) egységesítése. Annál inkább indokolt volt ez a munkálat, mert 1886—1887-ben hasonlóképpen rendezték a Rába, a Vág, a Szamos, a Kraszna, a Bodrog, a Latorca, a Labore, az Ondóvá, a Topolya, a Berettyó és a három Körös valamennyi vízmércéjét [19]. A helyszíni vizsgálatok igazolták, hogy a Dráva vízmércéinek 0 pontja még a régi, Zornberg—Vauthier-féle idők szintezéseiből származó magasságokhoz van rögzítve. Az ezzel a munkálattal kapcsolatos magasságmérések előkészítéseképpen az eszéki folyammérnöki hivatal már 1890-ben elhelyezett a Dráva mentén, Zákánytól a folyó torkolatáig terjedő 228 km-en 45 betonba rakott, terméskőből faragott szintezési követ. Ezek magasságának oda-vissza szintezéssel való meghatározására 1891-ben került sor [20], A szintezési munkálatokat a Tisza menti szintezésre jóváhagyott utasítás szerint [21] hajtották végre. Ennek alapján az észlelést 1891 július havában Zákánynál kezdették meg, és ugyanazon év október havának elejéig már el is jutottak a Dráva torkolatához. Kiindulási pontul a barcsi vasútállomás felvételi épületén levő és a bécsi katonai szintezésből származó furatos falitáblát választották. Mérés közben bekapcsoltak a szintezési vonalba minden közelben levő katonai és folyam- mérnöki magasság jegyet és szintezési követ, nemkülönben a vízmércéket is. Számítás alkalmával azonban nem vették tekintetbe ezek korábbi magasságát, hanem a tiszai és dunai szintezésekhez hasonlóan, önálló szintezésként, zárt poligonokként kezelték, illetőleg egyenlítették ki azokat. A szintezés eredményeként az eltérés a bécsi katonai szintezéshez viszonyítva : Zákánynál 30, Vízvárnál 17, Eszéknél 8, Barcsnál pedig 0 mm. Az egész zákány—drávatoroki vonalat egyetlen zárt szintezési poligon- nak tekintve, amelynek hossza 456 km, a záróhiba mindössze 25 mm. A km-es középhiba ezek szerint csupán 0,48 mm. Mivel a Vízrajzi Osztály úgy határozott, hogy a Dráva menti magassági hálózatot is bekapcsolja az országos vízrajzi magassági hálózatba, 1892-ben, saját mérnökeivel ellenőrző szintezést hajtatott végre a Dráva mentén. Ezt a szintezést az tette szükségessé, hogy a folyammérnöki hivatal előző évben mért zárt szintezési kispoligonjainak egyikében-másikában nagyobb záróhiba volt. így például nagyobb záróhiba mutatkozott a zákány—golai, a gola—bélavári, a bélavár—bolhói és a drávaszentmárton—sztárai kispoli- gonban. Ezeket a kispoligonokat a Vízrajzi Osztály olyanformán ellenőriztette, hogy a magasságjegyek közötti szintezési szakaszokat egyenként, külön-külön oda-vissza szinteztette, és az így nyert eredményt hasonlították össze a folyammérnöki hivatal előző évi eredményével. Ezek szerint a Dráva menti vízrajzi szintezés alkalmával szinteztek a Vízrajzi Osztály mérnökei első ízben ugyanúgy, ahogy ma is szintezünk : azaz oda és vissza, egy-egy szakaszon belül. A korábbiakban ugyanis bár szintén oda és vissza mértek, nem voltak tekintettel a szakaszhatárokra, és a szintezést alkalmas helyeken levert őrkaróknál szakították félbe. Nyilvánvalónak látszik, 1892-ben már rájöttek, hogy emiatt kötőpontsüllyedési hiba terhelheti szintezésüket. 514
