Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
8. Szabatos vízrajzi szintezési hálózat fejlesztése a századfordulón
tatásban is megjelentek [10]. „Ez okból — írja Péch —, de főleg azért, mert a hiba bármiként való eloszlatásából származó korrekciók az egyes fixpontok kottáiban oly kicsiny különbözetet okoznak, melyeknek gyakorlati fontossága egyáltalán nincs, s így a tiszai fixpontok már közzétett kottáinak igazítása gyakorlati haszon nélkül csak zavarokat okozott volna, a Tisza-torkolatnál mutatkozó különbözetet egészben a Budapest—Titel közötti szakasz fixpontjaira oszlattuk el” [11]. Hozzávetőleges számítás szerint, a bécsi kiegyenlítésből származó kényszer figyelembevételével, mintegy 0,08 mm-rel kellett volna kilométerenként javítani a dunai és a tiszai szintezési szakaszok méréseredményét. A javítás kicsiny számnak látszik, ám kétségtelen, hogy a fenti eljárás miatt a Tisza menti vonalakra eső részben kb. —3 cm, a Duna mentiekben pedig + 3,5 cm hiány, illetőleg többlet keletkezett a valóságos magasságok nominális értékében. Tudományos, különösen pedig földtani vagy geofizikai célzatú felhasználás esetén erről a körülményről nem szabad elfeledkezni, és a régi (1890— 1895. évi) vízrajzi szintezések eredményét ezzel a javítással utólag feltétlenül el kell látni, mert ez a 3,0—3,5 cm olyan nagy érték, hogy ekkora mérvű szintváltozás Budapest—Szolnok—Titel térségében átlagban 50 év alatt sem következik be. Megfelelő javítás nélkül tehát ezekből a régi méréseredményekből egészen hamis mozgásintenzitási adatok kerekednének ki az alföldi medencefenék rejtett mozgásait illetően. A Titel és Báziás közötti szakaszon, a Száva torkolata fölött, a magasság- mérést teljesen ugyanolyan módon hajtották végre, mint a Duna felsőbb szakaszain. A Száva torkolata alatt azonban, ahol a folyam jobbpartja már szerb felségterület volt, mind a két parti szintezésre a baloldali magyar parton került sor. Vagyis más szóval : ezen a vonalrészen a balparton két-két oda-vissza szintezést hajtottak végre. A hibák eloszlatását és a méréseredmények végleges kiegyenlítését — a fentieknek megfelelően — a 3 fő poligonban külön-külön végezték el. Ennél a számszerű műveletnél a bécsi katonai szintezés további furatos tábláinak magasságára már nem voltak tekintettel; annyival is inkább, mivel a Katonai Földrajzi Intézet csakis a szolnoki és a rákosi magasság jegyek kiegyenlített magasságát közölte a Vízrajzi Osztállyal. Igaz ugyan, högy később, amikor már félig-meddig elkészültek a Duna menti szintezések méréseredményeinek feldolgozásával is, megjelent a bécsi Katonai Földrajzi Intézet háromkötetes nagy kiadványa : „Die Ergebnisse des Präcisions-Nivellement in der Österreich—ungarischen Monarchie” címmel [12]. Ez tartalmazza a bécsi katonai szintezés alkalmával meghatározott magasságjegyek kiegyenlített magasságát, a dalmáciai, a boszniai és a her- cegovinai vonalak alappontjainak kivételével. A Vízrajzi Osztály ennek ellenére sem tartotta szükségesnek, hogy szintezéseit teljes mértékben belesimítsa a bécsi magasságjegyek számértékrendszerébe, mégpedig azzal a megokolás- sal, hogy ez egyrészt igen nagy munka volna, másrészt a bécsiek közléséből kivehetően „a katonai kották kiegyenlítése sem történt szigorúan tudományos alapon, hanem csak a praktikus alkalmazás által igényelt pontossággal” [13]. A Vízrajzi Osztály közlése szerint a báziási katonai magasságjegy kiegyenlített vízrajzi magassága 74,223 m, amíg ugyanannak a furatos táblának bécsi katonai, kiegyenlített magassága 74,336 m. A különbség tehát 113 mm, ami nem egyéb, mint a Budapest (Rákos rendező pu.)—Baja—Mohács — 508
