Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
7. Az egykori bécsi Katonai Földrajzi Intézet szabatos szintezésének kritikai ismertetése
7.10.02. FRANZENSFESTE Franzensfeste (Fortezza) az Eisack mentén, Bolzano és Innsbruck között, a Sarntali Alpok keleti peremén van (7.26. ábra). A Sarntali Alpokat a Merano és az Eisack folyók veszik közre. A Bacher hegységhez hasonlóan szintén tonalit-erupciók alkotják. Merano, Bolzano és Trento környékén nagyon régi porfir-erupcióra borul rá táblásán a triászkori mészkő és dolomit. 2000—3000 m magasra felemelt hegységrész, merészen élükre állított táblákkal, amelyeket az erózió igen változatos formájúakká varázsolt. A Dél-Tiroli Alpoknak egyik legszebb részlete. Stabilitás szemszögéből azonban ez a terület sem alkalmas arra, hogy főalappontját összehasonlító alappontul válasszuk. 7.] 0.03. RUTTKA Ru ttka (V r u t k y), a Kis-Fátra délnyugati lábánál, a felső Vág- vöígyben van : ott, ahol a Vág áttöri a Rajeci-hegység és a Kis-Fátra szerkezetileg egységes láncát. Itt van a festői szépségéről híres Sztrecsnói-völgy. A Kis-Fátra szabályos kárpáti csapása beleilleszkedik Uhlig külső mag- begység-sorába [64], Ez a Kis-Ivárpátokkal kezdődik, majd az Inoveccel folytatódik. Távolabb északkeletre a Mincsov és a Fátrakriván (közös néven : Kis-Fátra) összefüggő tömegei következnek. A maghegységek belső magja gránit és kristályos pala, s erre a magra tapadnak a perm—mezozóossor képződményei [65]. Ruttka főalappont (7.30. ábra) eszerint végeredményben a Kárpátok hegy rendszerébe, tehát az eddigiektől dinamizmus szemszögéből feltétlenül különálló hegyrendszerbe tartozik. Ruttka (Vrutky) főalappontot 1938-ban, a zsolnai vasútvonal kettős vágányára való átépítése alkalmával szükségessé vált új alagút építése előtt lebontották [66], Azonban ezt megelőzően a közelében egy új főalappontot létesítettek, és a „Strecno”-nak nevezett újat a régivel gondosan összeszintezték. Az új főalappont a geokinetikai vizsgálatok során Ruttkát majdnem teljes mértékben helyettesítheti. (Makrotektonikai vizsgálatok esetén bizonyára teljes mértékben, a mikrotektonikai vizsgálatokat illetően pedig helyszíni gondos vizsgálattal kell eldönteni, milyen mértékben.) 7.] 0.04. TEREBES T e r e b e s (Treb us a), a felső Tisza völgyében a Keleti-Kárpátok hegyrendszerének északi határán van (7.31. ábra). Az Északkeleti-Kárpátokat két erőteljes szerkezeti vonal határolja. A Kárpátoknak ezen a szakaszán, a szirtektől és szirtburkoktól eltekintve, a felszínen csak fiatalabb képződmények találhatók [67—69]. A kristályos palákat csillámpalá és gnájsz képviseli. Csillámpala bukkan a felszínre azon a tekintélyes, mintegy 350 km2-nyi területen, amelyet északról a Fehér-Tisza, délről a Vissó-völgye, nyugatról pedig a Kosovskar-patak határol. Csillámpalaszirtek sora (Butin, Mencul, Petrosul, Mihailecul, Kruhliak. Tempa) tarkítja a tájat ; a Pop Ivan gerincét (1940 m) pedig gnájsz alkotja. Egyébként az egész csillámpalatömeget nagyrészt alsótriász képződmények (konglomerátum, agyagpala és homokkő) övezik. A csillámpalára imitt-amott, kis foltokban mezozóos mészkő települ. Szádeczlcy-Kardoss Elemér szerint [70] Terebes község keleti szélén, a Fejér-patak torkolatánál, valószínűleg karbon 28 Bendefy : Szintezési munkálatok 433
