Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
A) Árvízvédelem - II. Magyarország árvízvédelmi rendszere
álló jeget, de a Csepel-szigeti torlaszt nem tudta megbontani. Az emelkedő víz a Vigadó-térnél az esti órákban meghágta a gátat és elöntötte a város Vigadó-tértől D-re fekvő részét. Éjfélkor a váci töltés szakadt át és vonult a víz a város felé, 14-én hajnalban a Soroksári-gát is átszakadt és a Ferencváros percek alatt víz alá került. Az árhullám a pesti szakaszon 15- én éjfél körül -j-1027 cm-es vízállással tetőzött és 16-án megkezdődött az apadás, de a vízborítás a pesti oldal nagy részén 6 napig, Budán csaknem 2 hétig tartott. Kb. 50 000 fővárosi lakost tett hajléktalanná és 151 ember- áldozatot követelt. A károk jellemzésére néhány adat az épületkárokról: Pest 4254 házából nagyon megrongálódott 827, összedőlt 2881 Buda 2489 házából nagyon megrongálódott 262, összedőlt 204 Óbuda 762 házából nagyon megrongálódott 274, összedőlt 397 Főváros 7505 házából nagyon megrongálódott 1363, összedőlt 3482 Legtöbbet szenvedett Ferencváros 829 házából 19, Józsefváros 1255 házából 249, Terézváros 1381 házából 166, Óbuda 762 házából 91 maradt ép. Az árvíz a Duna jobb és bal partján a mai főváros 30 km2 területét öntötte el (A—15. ábra). Ezt a 30 km2-t tekinthetjük Budapest ősi árterének. (Az 1876-os LNV vetítésével a vízborítást a budai oldalon 12,0 km2-ben, a Margitszigeten 0,9 km2-ben, a pesti oldalon 8,6 km2-ben, összesen 21,5 km2-ben határozták meg. A mai fogalmak szerinti veszélyeztetett terület azonban ennél kisebb lehet.) A védművek kiépítése után — mint korábban is említettük — az 1876. évi árvíz öntötte el a város egy részének mélyebben fekvő területeit, nem gátszakadásból vagy meghágásból származó vízzel, hanem az akkor még nyílt betorkollású szennyvízcsatornákon át behatoló árvízzel. 1.14 A Budapest alatti Duna-balparti területek ármentesítésének fejlődése A főváros, illetve a Duna 1637 fkm alatti szakaszának bal partján az országhatárig elterülő 8—9 km, helyenként 20—25 km szélességű ártér ár- vízvédelmi műveit — eltekintve a főváros területén levő csepeli töltésektől — 1872—1810 közötti években négy érdekeltség építette ki, majd fejlesztette és védte a társulatok államosításáig. A főváros alatt Tassig a Duna 1642—1586 fkm-e és a Ráckevei Duna- ág közötti Csepel-sziget árterének védmüveit a Csepelszigeti Ármentesítő Társulat építette. Kiskunlacháza alatt Tassig a Soroksári Duna-ág bal partján, majd Tass alatt Bajáig az 1749 fkm-ig terjedő Kiskunsági—solti és Sárköz Duna bal partjára eső árterét a Dömsöd—pataji Duna Védgát Társulat és a Pest megyei—Sárközi Armentesítő Társulat, Baja alatt a Su- govica, valamint a Duna és Ferenc-csatorna, illetőleg baracskai Duna-ág közötti margittaszigeti árteret pedig a Margittaszigeti Ármentesítő Társulat ármentesítette. A Csepel-szigeti és kinkunsági árteret a Soroksári Duna-ág, illetve a Duna-ág torkolati szakaszának jobb partján Szigetmonostor—Tass között, bal partján Kiskunlacháza—Tass között épített, ma már 84
