Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
A) Árvízvédelem - II. Magyarország árvízvédelmi rendszere
-|-568 cm alsó, és +758 cm vízállásnak megfelelő felső szinttel; feltöltötték a partokat követő utcákat és tereket; a margitszigeti Duna-ágakat egyenlő szélesre alakították. Az 1876 februári, +867 cm-el tetőző jeges árvíz — mely a későbbiekben mértékadó árvízszint lett — már Csepel-szigetnél egy ágban, a Budafoki-ágban folyt le, a sziget csúcsán nem képződött torlasz. Az árvíz azonban főleg az akkor még nyílt betorkollású szennyvízcsatornákon át ismét elöntötte az alacsonyabban fekvő városrészeket, de nagy károkat nem okozott. Az árvíz után a Kopaszi zátony párhuzam-művének koronáját az Ösz- szekötő vasúti hídig +379 cm-ről +852 cm-re emelték; a Budafoki-ágat kotrással és a sziklapadok robbantásával mélyíteték; a külső partfalak magasságát +758 cm-ről +821 cm-re magasították; a feltöltéseket és gátakat továbbemelték; megépítették az Óbudai-, Filatori- és Vizafogó-gátakat. Az 1891. évi árvíz után a külső partfalak koronáját +900 cm-re emelték. Mivel a Ráckevei Duna-ág gubacsi elzárása felett 3 km hosszon a meder erősen iszapolódott és a környék levegőjét fertőzte 1912—1927 között a Duna-ág felső torkolatánál megépítették a Kvassay-hajózsilipet, mellette vízbeeresztő zsilippel és vízerőművel és a gubacsi zárógátat elbontották. 1938-ban a főváros védműveinek hossza — mely a belterületen partfalakból, a külsőségekben árvízvédelmi töltésekből állt — kereken 40 km volt. 1945-ben a védvonal hossza már 51,5 km, amiből gátjellegű 9 km, a többi kiépített, illetőleg feltöltött part vagy partfal. 1951-ben Nagy-Budapest megalakulásakor a főváros árvízvédelmi vonalainak hossza a csatlakozó peremvárosok védvonalaival 81 km-re szaporodott. Az átvett védvonalak elhanyagoltak, hiányosak voltak. A hiányok nagy részét még az 1954. évi árvízig megszüntették. Elkészült a Szilas-pa- tak gátjának rendezése és bekötése a Váci útba. Újpesten, a vasúti hídfeljárótól megépítették az akkor még hiányzó 1,2 km töltést. Csillaghegy—Békásmegyer védelmére 3,5 km hosszú töltés épült a Nánási és Vöröshadsereg út vonalán. Űj védgátrendszer épült a Csepel Vas- és Fémművek területén, majd 1956-ban elkészült a XII. kerületben a Dunatelepi gát. Több helyen feltöltötték a fakadóvizes buzgár veszélyes mély területeket, végül igen jelentős védvonal erősítési munkát végeztek az 1965-ös árvízvédekezés során. Ma a főváros védvonalainak hossza 83,6 km, amelyből a budai oldalon 43,0 km, a pesti oldalon 35,2 km, a Margitszigeten 5,4 km van, ame^ lyekkel mintegy 21,5 km2 árteret védenek. A fővárost védvonalainak kiépítése előtt gyakran pusztították árvizek. 1732 és 1830 között 12 árvizet jegyeztek, amelyek közül az 1799. évit úgy emlegették, mint, amelyik az egész Ferencvárost rombadöntötte (jól lehet ez időközben magasabb árvizek is levonultak a főváros Duna-szakaszán). Ezután az árvíz után kezdték meg a főváros védvonalainak építését. A legsúlyosabb árvízkatasztrófa 1838-ban sújtotta a fővárost. Az ár- hulám miután végigpusztított a főváros fölötti falvakban és városokban, III. 13-án a Kisoroszi torlasszal érkezett a főváros Duna-szakaszára. A víz itt ugrásszerűen emelkedett, meg is mozgatta a pesti szakaszon még akkor 82
