Ágoston István: A nemzet inzsellérei. Vízmérnökök élete és munkássága XVIII–XX. sz. (Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged, 2001)
A két Zsigmondy
Az 1914. október 14-én megnyílt kórházban Zsigmondy Béla Piroska nevű leánya is ott tevékenykedett, mint önkéntes ápolónő. Zsigmondy Béla neje - Edit asszony - pedig az oroszországi hadifoglyokkal való levelezési irodán dolgozott. Az 1915. november 15-i Lánchíd-avató ünnepségen Zsigmondy Béla már nem tudott részt venni, mert egy ideje a kelenhegyi lakás „rabja" ként feküdt. ... A Mérnökegylet nagyválasztmánya 1916. március 17-én Zsigmondy Bélát tiszteletbeli taggá választotta. A 7 tagú küldöttséget Zsigmondy betegágyánál fogadta, s ez volt egyben utolsó kapcsolata is az egylettel. 1916. június hó 12. napján életének 68. évében átadta lelkét teremtőjének. A Kerepesi temetőbe temették, ott voltak tisztelői mellett a MMÉE, MOSZ képviselői, de ott voltak a zürichi egyetem volt hallgatói is. A Zürichi Magyar Egylet volt tagját Chátel Vilmos búcsúztatta. Édesapja mellé temették. A Mérnökegylet nagyválasztmányának javaslatára arcképét id. Vastagh György festőművész festette meg. Haláláról a honi lapokon túl a német nyelvterület sajtója is megemlékezett. A bécsi fúrómérnökök szaklapja külön nekrológot írt, s így emlékezett meg Zsigmondy munkásságáról: „Zsigmondy Béla fő munkaterülete a mélyfúrású kutakkal való vízszerzés és a vízépítés volt, melyek fejlettségének magas foka Magyarországon - nekünk nem magyaroknak - már 20 év előtt Budapesten a milléniumi kiállításon szembetűnt, s mély benyomást gyakorolt ránk a magyar mérnöki karnak ezen a területen elért fejlődése. E magyar mérnökök között az elsők közé tartozott Zsigmondy Béla is." Ám nem feledkezhetünk meg a Zsigmondy dinasztia következő tagjáról, Zsigmondy Dezsőről sem - korábban már egyszer-kétszer említettük a nevét -, bár rendkívül keveset tudunk róla. Zsigmondy Dezső Zsigmondy Béla Jenő nevű testvérének a gyermeke, 1903-ban szerez mérnöki oklevelet a József nádor Műszaki Egyetemen. 1904-ben tanulmányútra megy; Anglia, Belgium, Hollandia az úti cél. 1904-1905-ben a Maina menti Frankfurtban dolgozik W. H. Lindley kultúrmérnök irodájában. Hazatérve dr. Forbáth Imre mérnöki cégénél vállal munkát - igaz, előbb pár hónapig a kultúrmérnöki szolgálatnál is dolgozik -, s a nagyszebeni városi csatornázási munkákat ellenőrzi. 1908. május 1-jével belép nagybátyja vállalatába, s részt vesz több hídépítési feladat ellátásában, többek között a már említett lánchídi felújítási munkában is. A hídépítő vállalkozás oly sikeres volt, hogy az államosítás után megalakuló Hídépítő vállalat Zsigmondy cégére alapozta működését, s a mai napig büszkén jogelődjének tekinti azt.
