Víztükör, 1997 (37. évfolyam, 1-6. szám)
1997 / 3. szám
nációra van szükség az érintett felek között. Az együttműködés szervezője lehet a vízügyi igazgatóság, lehet a vízgazdálkodási társulat, de lehetnek az agrárkamarák, vagy újonnan működni kezdett Területfejlesztési Tanácsok is. A lényeges az, hogy ebben az adott helyen érintettek állapodjanak meg, és ne egymásra várjanak, de ne „felső“ kezdeményezésre sem, mert a területi gondokat nekik maguknak kell megoldaniuk. 8. A gazdasági szabályozásnak ki kell térnie a kármegelőzés és a veszteség-térítés jellegű támogatás bevezetésére, valamint olyan biztosítási formációk kialakítására, amelyek az „elemi károk“ körében enyhíteni tudják a vízkárt szenvedett termelők termés-, ill. jövedelemkieséseit. 9. Jelentős szerepe van a szakmai felvilágosításnak és a szaktanácsadásnak abban, hogy a földhasználók felismerjék saját érdekeiket a vízgazdálkodási és a meliorációs művek létesítésében, fenntartásában és üzemeltetésében, és ez az érdekfelismerés elvezessen a közös teendők vállalásához és elvégzéséhez is. A tudatosításban nagy feladat hárul a területen érintett szakmai szervezetekre és munkatársaikra, valamint az oktatási és a kutató fejlesztő munkával foglalkozó intézmények szakértőire. A tanácskozás azzal a közös felismeréssel zárult, hogy nagy költséggel elvégzett talajvédelmi és vízgazdálkodási beavatkozások működőképes fenntartása a földhasználó, ill. a földtulajdonos alapvető érdeke még abban az esetben is, ha ezeket nem ő maga invesztálta be termőföldjébe. Ezért alapvetően a termelőknek kell összefogniuk a vízkárok elhárítását szolgáló üzemi ész üzemközi művek kiépítése és karbantartása érdekében, hiszen ők tudják a legjobban, mit igényel és mit bír el az adott terület. Ugyanakkor az állam sem vonulhat ki teljesen a közérdeket is jelentő vízgazdálkodási művek fenntartásának segítéséből a kárenyhítést célzó gazdasági szabályozók alkalmazásából, valamint a területi szakmai szervezetek révén a térség jobb vízgazdálkodását szolgáló berendezések létesítéséhez és működtetéséhez a szükséges szakmai ismeretek átadásának feladatából. A gyakran eltérő érdekek egyeztetése, valamint a közös érdekeltség felismerése és megteremtése a területen működő gazdálkodó és szakmai szervezetek közötti együttműködés kialakítását teszi szükségessé, ami mindig is nehezítette a legjobb megoldás megtalálását, de amely nélkül nem lehet eredményt elérni, különösen a hosszabb távú feladatok megoldásában. Összeállította Dr. Vermes László Aszály-előrejelzés 1997. május hó Amennyiben a május-augusztusi időszak átlagos időjárású lesz, az ország területének jelentős része aszálymentes marad. Mérsékelt aszály kialakulása várható azonban az Alföld legnagyobb részén és a Dunántúl - Alfölddel határos - keleti, Duna menti részén (1. ábra). Ha a május-augusztusi időszakot az átlagosnál kevesebb -10 %-os előfordulási valószínűségű - csapadék (amire van esély hiszen az 1996. óta lehullott csapadékösszeg átlaga a sokéves értéknek 60-70 %-a körül alakult) és az azzal együtt járó magasabb hőmérséklet jellemzi, az ország egész területén aszály várható. A Dunántúl nyugati részén és a Dráva mentén mérsékelt, a Dunántúl délkeleti és északi részén, az erős, az Izsák- Szolnok - Kistelek vonal által határolt térségben rendkívüli aszály alakulhat ki (2. ábra). Országos Vízügyi Főigazgatóság 11
