Víztükör, 1997 (37. évfolyam, 1-6. szám)
1997 / 2. szám
©RSZÁGtIrkÉPEKIT FORMÁL® FOLVÓnLMKMSKK A XVII. század végéről ismerünk angol utazó tollából származó panaszokat, melyek Magyarország siralmasan rossz térképi ábrázolásáról szólnak. Mikoviny Sámuel „Epistola“-jának bevezetőjében, Fabricius Kovács János pedig a Dunán innen, Dunán túl feliratú térképen mindketten szinte ugyanazokkal a szavakkal még keményebben fogalmaznak, ők úgy látják, hogy a nyugaton üzletszerűen másolt és kompilált térképek olyan torz képet rajzolnak hazánkról, hogy ha ismerős városok nevei el nem igazítanának bennünket, azt gondolhatnánk, hogy a földgömb egy másik csillagzata alatt járunk. Nos, ennek a folyamatnak a török felszabadító háborúk egyik kiemelkedő egyéniségének, L. F. Marsiglinak és munkatársának, J. C. Müllernek a térképező tevékenysége vetett véget. Marsigli Duna-térképei közismertek. A szakmai berkekben az is köztudott, hogy ő és Müller térképeik pontossága érdekében helyszíni felméréseket és bejárásokat, sőt csillagászati helymeghatározásokat is végeztek. Ezekre támaszkodva tudta J. C. Müller a „Danubius Pannonico-Mysicus“ kiváló Duna-térképeit megrajzolni 1702-1703-ban, és az ő munkásságuk nyomán jelenhetett meg De L’Isle térképe, mely a Duna futását és ennek következtében Magyarországot is már újszerűén ábrázolja (1703). 1709-ben aztán napvilágot látott egy nagy Magyarország-térkép, melynek megrajzolója a fent említett J. C. Müller volt. Ez a térkép csaknem egy évszázadra mértékadó volt a nyugat-európai kartográfiában. Elkészítésére C. O. Volckra, a Magyar Kamara alelnöke kérte fel 1706-ban. A térkép még ebben az évben elkészült, mégpedig annak ellenére, hogy az országban a Rákóczi-féle szabadságharc miatt lehetetlenség volt térképeznie. Mi hát akkor gyors sikerének titka? Fent már említettük, hogy a Marsigli-féle Duna-térképeket ő rajzolta. Egyik 1703-ból származó, Marsiglihoz írt levelében azt írja, hogy a „Hungária vera“, azaz a szűkebb értelemben vett Magyarországot már félig megrajzolta... Ez is segítette őt. Legalább ekkora támaszt nyújtottak azonban neki azok az ismeretek és adatok, melyeket a háború éveiben gyűjtött. Magyarországtérképének feliratában igazi folyófelmérésekről ad hírt. Ezt a munkát ezért is tarthatta fontosnak, mivel tudta, hogy a térképeinek helyessége nagyrészt a vízrajz helyes ábrázolásától függ. Nem véletlenül hangsúlyozza ki az olvasóhoz szánt szavaiban: „amikor (Magyarország) főbb folyóinak a Dunának, a Tiszának, a Szávának, a Marosnak a kanyarulatai iránytű segítségével tisztáztuk, kiderült, hogy medrük sokkal határozottabban tart délnek, mint ahogy azt a közismert térképek mutatják...“ Nemcsak az itt felsorolt folyóknak a folyásirányát mérte azonban fel Müller nagy gonddal. Egy másik, a fent említettnél még híresebb térképén a 41 szekciós határtérképén ugyancsak kiemeli, hogy „ a nagyobb folyókat, miként az Unát Novitól torkolatáig, a Szávát Agramtól Mitrovitzik, a Tiszát torkolatától Szegedig, és a Marost ugyancsak torkolatától Déváig iránytű segítségével“ kapott adatok alapján rajzolta meg. Az a tény, hogy Müller mindkét térképén - Magyarország - térképére és a 41 szelvényes határtérképére gondoljunk -, külön megfogalmazza, hogy melyik folyónak mely szakaszát mérte fel gondosan, jól mutatja, hogy nagy fontosságot tulajdonított a térképrajzolásnál a vízrajznak. Bécsben, a Kriegsarchivban egyébként meg is találtuk Müllernek azokat a határtérképeit - természetesen névtelenül melyeken az említett folyószakaszokat ábrázolja, sőt külön a Száva térképét (48x234 cm) és az Una avagy Unna említett szakaszát (67x151 cm). A felvétel alaposságáról képet alkothatunk abból is, hogy pl. az Una ezen szakaszán 242 szigetet tüntetett fel1. Ezeknek a határ menti felvételeknek nyilvánvalóan Magyarország térképe szempontjából is nagy fontossága volt. Erre is történik utalás a szóban forgó térkép feliratában, mondván, hogy különösen a karlóczai békében kijelölt tötök határok vonalának megrajzolására fordított gondot, „melyeket ugyanis mind rendkívül részletes kéziratos térképekről hűen és nagyon pontosan“ vett át. Legtöbbjük Horvátország területén futó határszakaszokkal foglalkozik. Latin nyelvű felirataik a karlóczai békeszerződést követő határkijelölés regényét mondják el. Alapvetően ezekre támaszkodva rajzolta meg Müller 1703-ban, ill. még korábban a szenzációnak számító, Horvátország saját fokhálózattal ellátott két térképét2, melyeken a határkijelölés során végzett folyófelmérések és helyszíni bejárások eredményeit is felhasználta. Amikor tehát Johann Christoph Müller Magyarország-térképének megrajzolására a megbízást megkapta, kezében voltak az ország helyes megjelenítésének legszükségesebb elemei: a Duna teljes szakaszának, a Tisza, a Maros, a Száva folyók határszakaszának a gondos felvételek alapján készült rajza, Erdélynek általa 1703-ban rajzolt térképe, és az általa Marsigli műve számára ugyancsak 1703-ban készített, a Duna vízrendszerét ábrázoló „Mappa potamograpica“. Helyszíni bejárásai és folyófelmérései tehát, melyek az első módszeres és műszeres vízrajzi felméréseknek tekinthetők, Magyarország és Horvátország új térképei megrajzolásának a feltételeit teremtették meg. Deák Antal András 1 Egy megjelenés alatt lévő tanulmányunkban 15 db ilyen névtelen határ-térképről bizonyítjuk, hogy szerzőjük Johann Christoph Müller. 2 Bolognában, a Marsigli-levéltárban találhatók. VKDSZ A Vízügyi Közszolgáltatási Dolgozók Szakszervezete a Víz Világnapja alkalmából szakmai konferenciát rendezett a szervezet Benczúr utcai székházában 1997. március 26-án. A rendezvény keretében Dr. Varga Miklós, az OVF főigazgatója a magyar vízgazdálkodás helyzetéről tartott előadást, majd a szakszervezet kitüntetéseket nyújtott át az arra érdemesnek. 15
