Víztükör, 1997 (37. évfolyam, 1-6. szám)
1997 / 6. szám
A surányi jelenség Veszélyes töltésmeghibásodások az 1997 júliusi dunai árhullám levonulásakor Homokzsákos leterhelés a mentett oldali töltéslábnál 1997 júliusában egymást követően két jelentős árhullám vonult le a Duna magyarországi szakaszán. Az első árhullámot követően július 18-án Közép-Európa térségét egy újabb kiterjedt ciklon érte el, amelynek csapadéka ismét jelentős árhullámot alakított ki a Dunán. Megáradt a Sajó is. A második dunai árhullám a folyó ausztriai szakaszán a megelőző árhullámmal közel azonos vízszintekkel folyt le. Tekintettel azonban arra, hogy a magyarországi alsó szakaszon a Duna medre még nem ürült ki, a meder teltsége meghaladta az 50 %-ot, a tetőző vízállások Nagybajcs alatt mindenütt meghaladták a két héttel korábbi szinteket: Esztergomnál 0,11 m-rel (23-án 6,56 m), Budapesten 0,24 m-rel (24-én 7,57 m), Pakson 0,45 mrel (25-én 7,95 m), Baján pedig 0,60 m-rel (26-án 8,86 m). A második tetőzés Esztergomnál az évszázad 6., Budapestnél 8. legnagyobb jégmentes vízszintje volt. Az árhullám tetőző vízszintjeinek megfelelően Esztergom fölött III. fokú, az alatta lévő Duna-szakaszokon - ahol a kiépítésre a nyári árvizeket jelentősen, helyenként akár 1,5-2,0 m-rel meghaladó jeges árvizek a mértékadóak - II. fokú árvízvédelmi készültségeket kellett elrendelni. A csapadék-tevékenység csökkenésével az 10 árhullám utánpótlása megszűnt ugyan, de az árhullám a július elejeinél lassabban vonult le, különösen az apadó ág volt lényegesen hosszabb időtartamú. Az apadást a Duna osztrák szakaszán kialakuló kisebb árhullámok lassították. A levonult két árhullám idején a védvonalak mentén a magas és tartós vízállások következtében sok helyen észleltek csurgást, fakadóvizet és több helyen kellett beavatkozni káros szivárgások, valamint buzgárok elleni védekezésekkel. Két veszélyesebb helyzet alakult ki: Surány és Dombori térségében. A surányi jelenség A 02.07 árvízvédelmi szakaszon a surányi (Nagy-Duna jobb parti) töltés 1946-47-ben épült a Duna parton, gyakorlatilag a partéllel párhuzamosan. A korábbi gát lokalizációs vonalként megmaradt (1. ábra). A töltés anyaga a Szentendrei sziget több anyagbányájában is meglevő pleisztocén finom homok, homoklisztes homok talaj. Az alacsony védett értéket képviselő, országos regiszterben 1.17 számú surányi öblözetet 2,5 km hosszú védvonal mentesíti. A töltés átlagos magassága 2,5-3,0 m közötti, a vízoldali és mentett oldali rézsűhajlás 1:2 körüli. A töltés csaknem a Dunára települt, a vízoldali előtér szélessége 5-25 m között változik. A töltés magassági hiányos, a hiány értéke 0,6-1,1 m közötti. A töltés altalajában hagyományos értelemben vett holtág-holtmeder keresztezés nem volt kimutatható, bár szemcsés talajrétegek (kavicsos homok) több helyen került azonosításra. A 2,5 km hosszú szakasz első altalaj vizsgálata 1987-ben készült el. Ez alapján nem kellő biztonsági tényezőjű helyek a 6+650 és 8+010 szelvények környékén volt kimutatható. Meg kell jegyezni, hogy az 1991-es árvíznél (melynek magassága 0,7 volt az 1997 évi felett, de a tartósság lényegesen rövidebb volt) a 8+125 szelvényben a gát átszakadt, elöntve a védett terület egy részét. Itt a biztonsági tényező n=l,31-ra adódott. A vizsgált szakaszon a korábbi árvizeknél is észleltek jelenséget, azonban a jelenségek megítélése eltérő volt: szelvény árvíz jelenség 7+100-7+300 1965 buzgár 6+900-8+100 1965 töltés szivárgás 5+200-8+700 1965 töltés átázás, csurgás 5+750-8+930 1965 fakadóvíz 6+400-7+400 1975 fakadóvíz 6+840-7+350 1991 talpszivárgás 7+050-7+120 1991 buzgár A Szentendrei-szigeten, Surány térségében, az 1991. évi gátszakadás alatt 500 méterrel, a 7+100 töltéskilométer (tkm) szelvény környezetében a jelenlegi árhullámok során 27 buzgár keletkezett. A Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság (KDVVÍZIG) az első buzgárt július 11-én észlelte. Ennek szakszerű lokalizálása után a szakasz folyamatos, fokozott meg-Az elfogott buzgárok ellennyomó medencéje a töltés lábánál
